Tegnap este olvastam Keltnél egy rövid bejegyzést Cyberpunk ügyben, ami úgy felpiszkált, hogy rögtön hagytam egy kommentet 
és ma reggel a filmgyűjteményem előtt térdelve, a témába vágó korongok után keresgélve kezdtem a napot. Korántsem teljes a lista, de gondoltam írok pár sort a kedvenc v. legemlékezetesebb filmélményeimről és az alapján beugrik másoknak is: “De hisz ezt én is ismerem!”
Monthly Archive for August, 2006
Sokáig abban a meggyőződésben éltem, hogy maga a konzol mint játékplatform kifejezetten fiús dolog. A fiúk többen is űzik, a számukra van kitalálva, a játékok is fiúsak, még maguk a szerkezetek is azok: feketék/ezüstök, szögletesek, netán otrombák is egy kicsit. 
Aztán, valami megváltozott bennem, amikor a Nintendo DS megjelent, és voltak tervek, hogy lesz pink változat is, gondoltam, na ebből se látunk Európában, ez is csak a japánok őrülete. Tovább nem is foglalkoztatott a dolog, míg 
egy hónapja, Cannes-ban a tengerparton ücsörögve meg nem láttam egy 11 éves forma kislányt, ahogy a pink DS -sel teljesen elmerülve játszik. Pár hétre rá pedig beesett a hír: a Sony ősszel kiadja a PS2 és a PSP pink hivatalos gyári változatát, európai megjelenéssel. Szóval, a változásnak nem lehet gátat szabni, mára trendnek tűnik amit a Nintendo elkezdett a gameboy colorral.
Ahogy Angelday szokta mondani “video games are my religion”, de (sajnos) elég keveset játszom, noha igyekszem mindig nyomon követni az iparági eseményeket, trend-eket. Van egy rakás kütyü idehaza (konzolok, kiegészítők) meg pár itthon ritkaságnak/kultnak számító társasjáték (back to the roots), mégis max néha megsimogatom őket és csak akkor kerülnek elő ha kisebb-nagyobb tisztavérű gamer társaság állít be hozzám. – Bomberman party, anyone? – Arra, hogy mikor játszottam végig videójátékot meg már nem is emlékszem, ezért volt nagy szó, hogy nem tettem le 10 perc ismerkedés, kipróbálás, megtapasztalás után a Stranded nevű, mobiltelefonra írt játékot. Ok, azért nettó időben nagyon sokat nem követelt, ebben össze sem lehet hasonlítani egy jófajta japán rpg-vel, de azért kellemes szórakozást nyújtott pár órára. A játékot bevallottan a Lost filmsorozat ihlette, de szerencsére ehhez nagyon jó megvalósítás társult, azt hiszem nagyon kevés ilyen szép kidolgozású játék létezik ma mobilra. Ötletes a szituációfüggő irányítás, amit beszédes ikonokkal támogattak meg. Szerintem ennél mélyebb sztorit/cselekményt is össze lehetett volna hozni a motorral, de lehet akkor már nem lett volna elég a kitartásom hozzá. A küldetések elég egyszerűek, a wc-n (khm a buszon) töltött idő alatt is megoldhatóak, noha a motor egy kevésbé lineáris sztorit és összetettebb feladatokat is elbírt volna. Persze a PSP, DS és társaik messze előrébb járnak, de azért Gameboy Color is nagy sikernek örvendett anno, kitűnő játékokkal. Kíváncsian várom a hobbi átiratok után mikor jelennek meg az első komolyabb telefonos inkarnációi egyik-másik klasszikusnak.
Greg: Ahogy az eredeti konnektor podcast ötletnek is Zephyr kollégával együtt ugrottam neki, úgy a blogban is együtt tervezzük a kedves olvasók kitartását tesztelni. So, please big up yourself to my main bossman: Zephyr!
Gyerekkoromban imádtam a nindzsás filmeket. Nagyvárosi mozikból, vidéki kultúrházak videótermeiből kisiskolásként kilépve, mindenki nindzsává vagy valami szamurájjá vált lelkiekben, ha csak egy bő félórára is. A ‘80 -as években nagy kultusznak örvendett a műfaj, ki ne emlékezne Bruce Lee videó hadjáratára, vagy a klasszikus “amerikai nindzsa” sorozatra Michael Dudikoff főszereplésével. 
Ez a divathullám a számítógépes játékoknál is jelentkezett, gondoljunk csak a Sabateur -re, Last ninja -ra (c64, c16, zx spectrum, c+4, amiga), vagy több hasonló társára. Aztán, ahogy ezen dolgok lenni szoktak, valahogy parkolópályára került a nyugati világban, és így nálunk is ez az irányzat. A miértekbe nem mennék bele, ez a fenti kis visszatekintés is csak azon apropóból íródott, hogy a minap kezem alá került a leárazott 999,- Ft os katergóriában, Takeshi Kitano: Szamuráj (Zatoichi) című filmje.
Idén a Sziget meghívásából / felkérésére fotózom kint. Nem nagy dolog, de azért jól esik, hogy megütöttem az elvárt szintent, hogy kinézik belőlem, tudok elfogadható minőségben fotózni. Tavaly is csináltam pár képet, de idén azt hiszem sokkal több expoziciót kell beletekernem a gépbe. Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy ugrás nekem.
Majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam a Playmobil egyik legújabb, 4 éves gyerekeknek szóló szettjét. Persze lehet nekik van igazuk, nem árt korán megtanítani a jövő felnőttjeit, milyen csúnya dolog is a veszélyes hulladék, csupasz kézzel nem nyúlunk halálfejes hordóhoz, nem tapicskálunk a cuccban, nem eszünk/iszunk belőle. Én minden esetre nem tudtam, sírjak vagy röhögjek. Végül vettem egyet magamnak… Gázálarcos, vegyvédelmi ruhás, puttonyos, gumicsizmás ipari hősök, a Természet és a Világ Védelmezői. Az egyik most is itt őrködik az íróasztalomon. Ki tudja? Kiborul a tea, kávé…
Ui: ha egy játék meg nem elég beteg önmagában, akkor persze mindig vannak beteg emberek akik felturbózzák. nem mintha Barbie ne lenne elég beteg már önmagában…
Hát megvolt. Ismét ünneplőbe öltözve, vigyázzban állva hallgattuk (olvastuk) végig Steve Jobs színházának legújabb előadását. Én igazából semmit nem vártam, nem spanoltam fel magam új ipodokra és iphone-okra izgulva, de nagyon kíváncsi voltam magára a produkcióra. Persze legalább még egy óra mire elérhetővé teszik az apple.com-on a nyitóbeszéd felvételét, de azért a szöveges beszámolók, jegyzetek alapján már így is megvannak az első benyomások. Azt gondolom, én néha hajlamos vagyok agitálni kis, tudatlan PC-s júzereket, de még nekem is sok az a fajta üzengetés, beszólás, amit az Apple nyom. Persze ez tőlük nem ismeretlen, volt már rá elég példa. Tökös stílus meg minden, de nehogy csúnya pofára esés legyen belőle. Mert lehet húzgálni a rivális cica bajszát, csak maradjon meg ez kuriózumnak, jól irányított és időzített szurkálásnak. Ne legyen ez már az általános kommunikációs stílus. És csak percek kérdése, aztán ízekre szedik a prezentációt is. Hiszen míg az MS megkésett, koppintásokkal teli Vistáját fikkantják, addig ők is fél évet késnek a Leopárddal, amit eredetileg 2006 őszére ígértek. Meg hát a preziben bemutatott konfigok… ha a Mac Pro-ban nem GeForce lenne, ahogy a Dell-ben akkor nem 1000 dollárral lennének olcsóbbak, hanem 300-zal drágábbak… Az effektezhető videó chatet meg ha jól emlékszem akkor már a Messenger is tudta.
Whatever! A szteroidokon felhízlalt Mail az első képek és bemutatók alapján tetszik, azt hiszem ezt szeretném majd minél hamarabb a kezem közé kaparintani. (lehet nem ez lesz a To-Do -k Holy Grail-je, de reménykedem) Bár az irdatlan html mail áradattól kicsit tartok, ahogy a sok júzer megörül majd az apple template-eknek. Plain text, jegyezzétek meg: PLAIN TEXT!
Na de nézzük meg mit ír a többi hazai mac afficiádó:
Ui: közben kinyomták a videót. Presentation skills tréningen résztvevőknek kötelező!
Hát a japánok nem csak a drift királyai… mindig van vmi amivel sikerül meglepniük minket, gaijin-eket. Noha a japán társadalom alapjában véve egy konzervatív, tradiciókhoz és tradiciónális értékekhez ragaszkodó társadalom, mégis olyan toleranciával vannak megáldva ami azt hiszem irigylésre méltó. Meg egy jó adag exhibicionizmussal, merészséggel… és ez simán megfér a szigetországban, feszültségek nélkül. Persze lehet, csak mi vagyunk ennél gátlásosabbak. Mert kicsit nehezen tudom elképzelni a Vörösmarty teret a magyar Harajuku-ként. És ha már divat, akkor gondolom egyetlen férfi internetező sem tudja felejteni az 1-2 évvel ezelőtti japán női fürdőruha divatot. És most meg itt az ultra low cut jeans!
Majdnem azt írtam no comment, de kérem (Please!) mondja vki hogy ez nem igaz, hogy ez csak egy rosszindulatú photoshop hack! Mert ha tényleg ez így, ebben a formában megjelent, azzal a Playboy kb a Nahát meg Pszt magazin szintjére süllyed, mely mellett a Popcorn/Bravó/Százszorszép “az orvos válaszol” rovata doktori disszertáció. Persze nézhetjük a dolog jó oldalát is. Biztos most majd fokozódik a faszik érdeklődése a kisebb mellű nők után…
Tessék inkább masszírozni! Egyedül vagy társaságban… A masszírozás vérbőséget okoz, nem csak faszik legféltettebb kincsében. (Na jó, lehet a hatás nem annyira látványos.)
Ui: És különben is! Ahogy apámtól tanultam, az ideális mell méret az “egy marok meg egy falás”!
A Halálos Iramban legújabb epizódját nézve elég megmosolyogni való a hazai Drift Bajnokság, de gondolom ez senkinek sem meglepetés. Nem mintha “ez csak egy film” és nem is ilyen autókkal nyomnák a legnagyobbak japán verseny pályáin, de azért ott is elég ritka a bling-bling -gel csavarig giccsesített autó. És persze nagyon kedvesek és bájosak a japán csajok, ráadásul bele-bele botlik az ember egy-egy kiöltözött bigébe a metrón is, de mi óvakodjunk attól, hogy e film alapján általánosítsunk a kinti életről… A film egyébként látványos, tuning őrülteknek ajánlom. (Sztorit ne keressetek sokat, de hát nem is azért ülünk be erre a filmre…) Lelki szemeimmel szinte látom, a friss jogosítványos fiatalemberek rohannak haza és nekiesnek anyu Suzukijának irdatlan dekocsíkokkal meg neoncsövekkel, sőt a szomszéd kidobott, puff méretű hangszoróját is befeszítik a csomagtartóba, mellé meg szódás palack amire sablonnal fújják rá: N2O! Nekik üzenem, driftelni tanulni inkább “szakemberektől” tanuljanak, mert ez nem egy “Hogyan legyünk Drift Királyok 10 nap alatt” videó. Apró-apó! Vki megszámolta, hogy a városi jelenetek alatt, amikor gyorsulnak hányszor váltanak? Még ha 6 sebességes váltó is van pl egy 350Z-ben akkor is bajos felváltani odáig a belvárosban. Nem?
Jaj! Nagyon régi, de nem lehet kihagyni ebből a post-ból: Arab Drift! Az oké hogy a drift-et, mint versenyformát a japánok találták ki és ők művelik a legmagasabb fokon, no de ezek az arabok félelem nélkül nyomják. Érdemes erre a két kulcsszóra keresni a videó sharing oldalakon.
Itt megy a pörgés
> Csanád > zephyr > Csanád > zephyr > ...
> segabor > ...
> Sam. Joe > ...
> Mithorn > Csanád > ...
> zephyr > ...
> Máté > ...
> zephyr > ...
> zephyr > constructor > ...
> Hedi > ...
> andris > ...