konnektor

Megkésve bár, de csak került fel pár kép az idei fesztiválról is. Vegyes minőségben. Leginkább gyengébben, a saját elvárásaimhoz képest, de legalább van ötletem mire kell jobban figyelni legközelebb, mivel kell készülni hasonló eseményre. Mert azért ez kicsit más mint kisebb klubbokban fotózni. Van egy hangulata ötvenedmagaddal várni, hogy az első 1-2 szám erejéig beengedjenek a biztonsági őrök a fotós árokba, ahol egymásra azért odafigyelve, megpróbálni vmi egyénit alkotni, ugyanonnan, ugyanarról, ugyanakkor…

A legnagyobb (és legszubjektívebb) személyes élmény a Placebo volt, természetesen, hiszen az utóbbi időben őket hallgatom a legtöbbet. A második meg a The Prodigy fellépése, ahol a koncert hivatalos kezdete előtt 15 perccel előtt derült ki, hiába minden hivatalos akkreditáció, nem mehetek be azzal a maroknyi fotóssal akik (megbízói) arra méltónak találtattak. Így aztán nyakba a gép, a nagy tele és be a tömegbe, előre… Bal hangfal-színpad széle, harmadik sor. Azóta is cseng a főlem és a mellkasomban van a váz és az objektív nyoma. Mert itt a géppel a nyakban pogózni, ugrálni kellett a tömeggel, ha életben akartál maradni. De azt hiszem megérte, nagy kaland volt. Keith kicsit felszedett pár kilót, ahhoz képest amikor Firestarter videóklipp hatására mi is bezseléztük a hajunkat “mókus fül” formába és részegen ordítva indultunk az albérletből az NEVIKI-be.