konnektor

Nincs egy éve, hogy a God of War 2-t végigtoltam PS2-n. Nem reménykedtem psp-s folytatásban, de végül jött, látott és győzött. Még úgy is, hogy Kratos kis gépre való tökéletes átvitelében nem nagyon hittem. Méghozzá azért, mert a játék fő dizájnerei/írói és mágusai, David Jaffe és Cory Barlog a második rész elkészítése után leléptek a Sony-tól. Cory Barlog Mad Max játékot készít, David Jaffe meg PS2-re kalapál egy újabb Twisted Metal részt, és csak azt követően ugrik nagyobb PS3 projektbe. Visszatérve a God of War-ra, designer guruk nélkül is helyt állt a Santa Monicai részleg, és szenzációs játékot készítettek PSP-re.
A grafika és a hangulat kb 80% -ban közelíti meg a dicső második részt, és ez a PSP erejét, az irányítási lehetőségeket figyelembe véve igencsak derék dolog. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ehhez a grafikai szinthez a God of War esetében a Sony feloldotta a processzor órajelének korlátját, és a standard 222MHz helyett, a maximális órajelet, azaz 333 Mhz-et kihasználhatták a fejlesztők. Természetesen ez az akkumlátorra is hatással van, de egy ilyen játék esetében vállalható a kompromisszum. Magára a story-ra nem szeretnék időt szakítani, szokás szerint végighenteljük a görög mitológia szörnyeit és lényeit, miközben a sötétségtől megmentjük a világot. Aki ismeri a sorozatot, az tudja, hogy a játékban akadnak fejtörők is, ez a psp-s verzióban is így van, és pont úgy vannak súlyozva, hogy kis gondolkodással megoldhatók legyenek. Itt kell szót ejtsek a mentési pontokról, amelyek optimálisan vannak elhelyezve, és nem teszik próbára az ember idegeit. A harc, illetve a fejlődési rendszer ugyanaz mint a nagygépes elődöknél, eltekintve a psp megkötéseitől, miszerint nincs jobb analog kar. A gurulást így a két ravasz együttes lenyomásával tudjuk előhozni, aminek nagy szerepe van a védekezésben. Varázslatokat külön váltogatni nem lehet, de adott
gombkombinációval az összes hentelést elősegítő mágia kivitelezhető. S bár amit lehet kihoztak belőle, mégis az egyetlen negatívum az irányításhoz köthető. A bal oldali analóg karral a harc közbeni minijátékokban nehezebb teljesíteni, mint a nagygépes verzióban. A mászkálás kiváló vele, de a gyors/hirtelen/pontos mozdulatokat nem mindig könnyű kivitelezni. Magáról a műanyag gombról többször lecsúszott az ujjam. Persze több óra játék után már hozzászokik az ember, de ettől nem lesz jó, csak megszokható, ami jelen esetben szerintem nem figyelmen kívül hagyandó kritika. Reméljük a Sony későbbi gépeknél javít ezen a megoldáson.
Összegezve a fentieket elmondható, hogy a ‘God of War: Chains of Olympus’ kiváló folytatása lett a nagygépes verziónak. Magával ragadó szenzációs ritmusa, változatos pályái, optimális kihívást jelentő feladványai, fejlődési rendszere, kitűnően egyensúlyozott nehézsége felrakta a lécet a psp-re készült akciójátékok körében. Kötelező!