Egyre gyakoribbak a szimulált valóságok, és ezekben egyre valósághűbb környezetben élnek az egyre összetetebb viselkedésű szimulált személyiségek.
Akinek tetszett a Mátrix, a 13. emelet vagy a Dark City, vagy játszott már Sims-szel bizonyára elgondolkodott azon, hogy vajon észrevennénk-e, ha csak egy szimulált valóságban élnénk. Vajon észreveheti-e egy szimulált személyiség, hogy az általa érzékelt környezet nem valós? Bár a Mátrix hősei intuitívan megsejtik, hogy valami nem stimmel, de ők hús-vér emberek valójában. Ha csak szimulációk lennének vajon lenne esélyük? Nem valószínű.
Ha mi csupán szimulált személyek lennénk egy szimulált valóságban, vajon észrevennénk?
Nick Bostrom filozófus egy izgalmas cikkben levezeti annak valószínűségét, hogy mi is egy szimulációban élünk.
Az általa felvázolt helyzetben a mai szimulált világok fejlődése jutna el odáig, hogy öntudattal rendelkező egyéneket tudnánk szimulálni. Az ehhez szükséges elméleti és hardveres feltételeket biztosítani tudó civilizációt “poszthumán” civilizációnak nevezi, és a következő előfeltételekkel vélekedik róluk:
a) valamely ember civilizáció fejlődésével jönnek létre (a nem emberi civilizáció által futtatott virtuális valóságokat nem veszi figyelembe, de ez nem érdekes, hiszen azok száma simán hozzáadható az ember által létrehozott virtuális valóságokhoz)
b) hatalmas számítási kapacitás áll a rendelkezésükre, amellyel nagy számosságú szimulált valóságot tudnak létrehozni.
Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a cikkben leírt (és számomra jó fél óra gondolkodást igénylő) egyszerű képlet alapján a következő állítások közül az egyiknek igaznak kell lennie:
- annak az esélye, hogy az emberi civilázáció eljut a “poszthumán” szintre elenyésző (addigra kihalunk)
- annak az esélye, hogy a poszthumán emberi civilizáció virtuális valóságokat hoz létre elenyésző
- nagyon nagy valószínűséggel mi is egy szimulációban élő szimulált személyiségek vagyunk
Személy szerint rettentő módon reménykedem az 1)-es feltétel nem megvalósulásában, ill. a mai trendeket figyelve csekély valószínűséget adnék a 2)-esnek. Érdekes, mi?
Epilógus: Mielőtt nekiállnánk kétségbeesni önnön korlátozott mivoltunkban tegyük hozzá, hogy - akárcsak más munkáiban, mint pl. a Sárkányzsarnok meséje - a szerző jelentős egyszerűsítésekkel él, ami magában hordozhatja a hiba lehetőségét. Persze Ockham óta tudjuk, hogy az egyszerűség nem ellentéte az igazságnak.
És a végén kiderül, hogy ebben a virtuális valóságban, a legvégén valami Istennek nevezett valaki van aki manipulál minket…
A cikk szerint bennünket manipuláló kis emberkének ugyanannyi esélye van rá, hogy szintén egy szimulált személyiség és őt is manipulálják, meg az őt manipulálót is… szóval felfelé sokáig
Ezt a gondolatmenetet végigvíve:
Ha mi szimulációk vagyunk, akkor a minket szimulálóknak közel 100% az esélye, hogy szintén szimulációk, és így tovább. Ez viszont már olyan sokrétegű szimulációt igényel, amelynek számítási igénye a végtelen felé közelít és jó eséllyel a “poszthumán” számítógépeknek és szoftvereknek is gondot okozhat.
Kéne ide egy matematikus, aki megmondja nekem, hogy lehet-e egyszerűsíteni a szimulációt, ha ilyen rekurzív ismétlés van benne. Mert erről nekem fraktálok jutnak eszemne, és ott már kitaláltak pár dolgot.
Hardkor gémerek kedvéért hangsúlyoznám, hogy nem frag-tálról van szó. (Ma ugyancsak humoromnál vagyok.)
ha mi szimulációk vagyank, és minket szimulálnak és tudjuk hogy a világ fokozatosan tágul akkor a minket szimulálónak tágabb a világa és az őt szimulálónak még annál is tágabb. Tehát ez nem mehet szerintem a végtelenségig.
kérdés, hogy azok, akik azokat szimulálja, akik minket szimulálnak (lehet ezt egyszerűbben mondani?), kis hasonlattal élve a mi szimuláló-nagyapánk (:D), mennyire vannak közvetlen hatással ránk. Mert ha ők minket egy az egyben irányítani tudnak, és nem csak hatni tudnak az eggyel fölöttünk lévőkre, akkor tulajdonképpen csak egyetlen egy szimuláló van, aki - a gondolatmenetet folytatva - maga Isten (Isten lehet egy társadalom is - fel nem tudjuk fogni, mi a pokol valójában Isten).
Akár az is lehetséges, hogy mi kicsi kis simek vagyunk egy világban, és amikor leülünk a gép elé, valójában annyi történik, hogy leültet minket a gép elé, aztán ott mi döntjük el mit csinálunk (gyk: van minimális szabad akaratunk), vagy ő mondja meg, mit csináljunk, egész konkrétan.
Kérdés, hogy mit nevezel “világnak”
Világ az az, amit án valóságnak érzékelek? Talán.
Sipec: itt nem “tágabb” világókról van szó, hanem “összetettebb”, “igazibb”(?). Hiszen simán tudunk egy Föld méretű bolygó szimulációját futtatni egy asztalnyi számítógépen, csak a részletessége fog kívánnivaló hagyni maga után. Nem lesz minden szempontból olyan, mint a valóság. De aki nem tudja mi a valóság annak teljes, kerek egész lesz.
Szóval olyan nehéz elképzelni egy a mi világunknál “részletesebbet”? Amiben pl. érzékelhető a 4-5-6… térdimenzió?
De végtelenségig szerintem sem mehet.
Thingol: az attól függ, hogy ez egy point’n'click adventure vagy egy simcity féle játék…
Igazából ez olyan mint hinni Istenben. Nem lehet egzakt módon bizonyítani sem a feltevést, sem pedig az ellenkezőjét.