Monthly Archive for May, 2008

Én egyszer voltam Painball-ozni, munkatársakkal, akikkel nagyon bátornak éreztük maginkat a közösen lenyomott Half-Life meg Quake meccsek után. Nos nem ez lett a kedvenc sportom. Sőt, azóta nem is nagyon vágyom vissza. És nem azért majd kis híján ellőtték a pöcsömet és a combom belső oldalán volt egy másfél-két tenyérnyi fekete véraláfutás, közepén egy szép rózsaszín 50 forintosnyi körrel… A tanulság annyi: nem mókás eső után, párás időben Paintball-ozni, mert a levegő páratartalmával megszívja magát a töltény és a burkolata nem mereven fog széttörni rajtad, hanem mint egy gyurma rugalmasan elnyelet veled minden mozgási energiát, mielőtt a túlnyomástól elfakadna. Ennél még fontosabb, hogy kikkel mész játszani. Mi szerettünk volna egy bandában maradni és simán elfogadtuk a másik csapat kihívását akikkel ott találkoztunk a helyszínen először. Félelmetes ellenfelek voltak. És nem azért mert olyan profik voltak, hanem az általuk kitalált szabályrendszer miatt. Tudtommal a profik úgy játszanak, ha bekaptál egy találatot, akkor már mész is le a pályáról. Az amatőrök úgy, végtag találatból kettő kell, de ha testre kapsz egyet, akkor azonnal vége a meccsnek számodra. Nos a srácok pl. épület harc közben belógatták az ajtóban a kezükben lévő fegyvert, aztán lőttek ahová csak bírtak. Mi hiába soroztuk a kesztyűs kezét, úgy hogy már csorgott róla a sok festék a töltényekből, ő csak ordította a fal túloldaláról, hogy végtag találalat nem számít. Ja bakker, ő a Terminátor.