Paintball

Én egyszer voltam Painball-ozni, munkatársakkal, akikkel nagyon bátornak éreztük maginkat a közösen lenyomott Half-Life meg Quake meccsek után. Nos nem ez lett a kedvenc sportom. Sőt, azóta nem is nagyon vágyom vissza. És nem azért majd kis híján ellőtték a pöcsömet és a combom belső oldalán volt egy másfél-két tenyérnyi fekete véraláfutás, közepén egy szép rózsaszín 50 forintosnyi körrel… A tanulság annyi: nem mókás eső után, párás időben Paintball-ozni, mert a levegő páratartalmával megszívja magát a töltény és a burkolata nem mereven fog széttörni rajtad, hanem mint egy gyurma rugalmasan elnyelet veled minden mozgási energiát, mielőtt a túlnyomástól elfakadna. Ennél még fontosabb, hogy kikkel mész játszani. Mi szerettünk volna egy bandában maradni és simán elfogadtuk a másik csapat kihívását akikkel ott találkoztunk a helyszínen először. Félelmetes ellenfelek voltak. És nem azért mert olyan profik voltak, hanem az általuk kitalált szabályrendszer miatt. Tudtommal a profik úgy játszanak, ha bekaptál egy találatot, akkor már mész is le a pályáról. Az amatőrök úgy, végtag találatból kettő kell, de ha testre kapsz egyet, akkor azonnal vége a meccsnek számodra. Nos a srácok pl. épület harc közben belógatták az ajtóban a kezükben lévő fegyvert, aztán lőttek ahová csak bírtak. Mi hiába soroztuk a kesztyűs kezét, úgy hogy már csorgott róla a sok festék a töltényekből, ő csak ordította a fal túloldaláról, hogy végtag találalat nem számít. Ja bakker, ő a Terminátor.

4 Responses to “Paintball”


  1. 1 eFi

    Legközelebb erre jár a banda, szólj, hogy toljunk egy kis infrás SEGA meccset - az nem hagy nyomod és ugyanúgy kifulladsz tőle :)

  2. 2 thingol

    én voltam a középiskolás osztályommal paintballozni 1-2 hónapja, és remek élmény volt. Esett végig az eső, csak szabadban toltuk, és egyáltalán nem volt gond a golyókkal - a legtöbbször érezted, ha eltaláltak (100ból egyszer, ha nem), viszont alig fájt - pedig képzelheted, 17-18 évesen nem épp lágyan játszottunk :) Nálatok nem volt bíró? Nálunk ott állt, fényvisszaverő sárga mellényben a pálya közepén-szélén, és ha eltaláltak, akkor kiküldött. Persze nem minden találatot vett észre, de hát becsületesség…

    Igen, nálunk is két végtag egy törzs elveben játszottunk. Esővel is csak az volt a baj, hogy váltóruha híján az elázott cipőmben mentem haza (a ruhámon még egy darab sárfolt sem volt!), és baromira párásodott a maszk. 16-tan voltunk, és max. egy emberen látszódott három nap múlva egy találat - és senkinek sem fájt utólag semmije.

    Szerencsénk volt?

  3. 3 Greg

    Hát akkor lehet, azóta változtak a töltények. :) Eleinte mi sem kúsztunk a vizes fűben, de aztán az első bekapott találat után már nem finnyáskodtunk, magunktól kúsztunk bozóttól-bozótig. A párásodó maszk nekünk is megvolt, néha azt sem láttam, hogy aki elrohant keresztbe, az most velünk van vagy ellenünk. :)

  4. 4 thingol

    igen, az legrosszabb, hogy ez most ellenség? lőjem? ne lőjem?:)

    én egyszer szívtam meg - utolsó körben egy általam nem kedvelt pályán voltunk, és kör elején átfutottam az ellenség mögé - csak kiszúrtak és elkezdtek rám lőni, ezért a végén bevetődtem a fedezékbe, és bevertem a fejem :) (ráadásul mint kiderült, el is találták a hátam - mondjuk nem éreztem).

Leave a Reply