Múlt héten, Mario Kartozás közben volt egy meggondolatlan pillanatom és a “megnézed velem a Szex és New Yorkot?” kérdésre azt válaszoltam (gépiesen), hogy “hát peeersze”. Aztán már kész tények elé voltam állítva, a bemutató napjára szóló jegyek képében… Eleve gyanús volt, hogy nem túl sok faszi lófrált a mozi előterében, de aztán a terembe beülve 4 hapsit számoltam meg amiből 2 egy meleg pár volt… A film két órája alatt olyan mennyiségű ösztrogén vett körbe, hogy a végére nekem is megjött a menszeszem… A filmet nem is nagyon minősítem, szerintem kb. a sorozat atmoszféráját hozta, csak hosszabban és persze közben a csirkék is pár évvel idősebbek lettek. De bakker, amikor egy-egy jelenetnél egy nézőtérnyi fiatal csaj egyszerre sziszeg-huhog-”úúúú, milyen édes”-ezik, na az nagyon kemény. Egy jelenet volt, amikor Steve beolvasott Mirandának, amikor legszívesebben beleröhögtem volna röfögve a dermedt csendbe, úgy pislogtak a vásznon szereplő, a nőt konfrontáló fickóra.
Ha nem tudjátok megúszni, akkor otthon kettesben oldjátok meg a feladatot, mert az amúgy vállalható, néhol vicces filmet ilyen nézőtéren elég férfit próbáló feladat végignézni.
Részvétem
Lehet, hogy erre - szigorúan, mint szociológiai kísérlet - elmegyek. Látnom, kell, hogy milyen egy teremnyi csaj, amikor nem veszekszik. Egyébként egyik legroszabb élménye volt az a 10 perc, ami a “nézzünk született feleségeket, mert az jó” mondatot követte. 10 perc után félénkkel megkérdeztem, hogy nem lenne-e baj ha bekapcsolnám a TV-t hang nélkül? Azt hiszem, hogy egy lebilincselő Parma-Lecce meccs volt…