Két hete jártunk a hazai játék fejlesztők fórumán (az EZ Design szponzorálásában, big-up érte!) Zephyr kollégával, ahol az egyik előadáson két mondat erejéig említést tettek a címben is hivatkozott jelenségről. Azóta terveztem, hogy én is megemlékeznék róla, aztán Józsi mai posztja kapcsán végre pennát ragadtam.
Angelday nagyon jól összefoglalta egyetlen mondatban az Uncanny Valley jelenség lényegét: “realisztikus gagyirender karakterekkel nem kell és érdemes foglalkozni”. A háttérben egy az a megfigyelés van, ami a karakterek, figurák, szereplők emberszerűségét, élethűségét veti össze az általuk kiváltott reakcióval, tetszéssel. “Elrémisztő ároknak” hívják a grafikon azon részét, ahol az élethűséggel arányoson növekvő tetszés hirtelen letörik, majd hasonló hirtelenséggel visszakapaszkodik. A grafikon elején a klasszikus retró robotforma robotok, kesztyűs meg fakanál bábok vannak, aztán a letörés után jönnek a zombik, élőhalottak… Valahol az árok túlsó oldalán, már a felkapaszkodó ágon, de még a gödörben találhatóak Józsi gagyirender karakterei. Valószínűleg ez is közben játszhatott pl. az olyan filmek gyenge szereplésében mint a Playstation játékból lett Final Fantasy: The Spirits Within. Még a Shrek2-őt is többen nézték meg, pedig az igen gáz. És hasonlóan a hideg ráz a japók gyerek szimulátor robotjától is…
0 Responses to “Uncanny Valley, az elrémisztő árok”