konnektor

Szemezgettem már a Nike futó kütyüivel egy ideje, sőt tavaly Jézuskának jó előre megírtam, milyen jó fiú voltam és mennyire hasznos ajándék lenne egy lépésszámlálós karóra. Aztán a tavaly októberi kórházi kényszerpihenőről úgy bocsájtottak el, egy ideig nem lesz szükség ilyesmire. Mert mondtam én a dokinak, értem az intő jelet, többet kell sportolnom, de mikor kezdhetek el futni (itt ráncolta a homlokát), kocogni (fej billegtetés jobbra-balra)? Ő tovább folytatta a sort: kocogás, séta… sakk.
Azóta majdnem eltelt 10 hónap, napi rutin alatt már nem fárad úgy a lábam. Plastik Józsi és barátai által készített (Nike szponzorált) futóblog kapcsán újra elkezdtem a szememmel keresni a kütyüt a sport üzletek kirakataiban. Aztán a nyaralás alatt vettem egy Nike+ cuccot, mert 59 ajróért nem bírtam otthagyni. Most hétvégén megvolt az első futás is… hát gyerekek, nagy a seggem, nehéz cipelni… annak nagyon örültem, hogy a lábam jól bírta a kocogást, de az látszott, nagyon sok behozni való van. Magamhoz képest is. Ha a kütyü, meg a Nike féle web-es minimál statisztikák csak annyit elérnek, hogy többé-kevésbé rendszeresen el fogok járni kocogni, akkor már megérte az a 14000 forint. (Hogy idehaza miért 19?)
Szakértők nézegethetik az első próbálkozásom grafikonját. Szépen látszik rajta, hogy féltávnál holtpont és utána szétesett a ritmus teljesen. Innen szép javítani!