Széptörténet II. – kiránduljunk szép helyekre (X.23)

Itt volt a 4 napos szünet, és a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kirándulni a hegyekbe – a mindenki által jól ismert Szilvásvárad volt a cél, meg ugye személy szerint a Bükk a szívem csücske, így hát csütörötökön meg is érkeztünk. Aznap bár csapkodott/esett az eső, úgy döntöttünk, hogy felsétálunk a Szalajka völgyben a Fátyol vízeséshez. Reménykedtem, hogy nem úgy lesz mint legutóbb, miszerint ki volt száradva az egész de megérte, a vízesés “működött” , a negatívum talán annyi volt, hogy többen jöttek aznap kirándulni mint képzeltem, na de ne legyünk telhetetlenek.
Lefele jövet átfáztunk, és akartunk inni egy teát, beugrottunk egy büfébe. Kívül lehetett csak leülni, na de nem volt ez gond, ott volt egy pici sátor, meg ugye csak az erdőben vagyunk, jó hangulat, egy teára tökéletes lesz.
Volt egy asztaltársaság is, harmincas fickók, ők félhangosan okosították egymást a napi történésekkel kapcsolatban, és hát éppen október 23-át írtunk, kb. a következőket kellett végighallgatnunk:

- Te, én azt hittem egész nap, hogy ma Petőfit ünnepeljük. De komolyan tisztára, azt mondják, hogy nem is … – Egy másik a szavába vágott:
- Dehogy Petőfit, az ‘48-ban volt, annak ehhez semmi köze nincs. Most a felvonulás az Őszirózsás forradalom miatt van.
Mire lecsendesítette mindkettőt a büfé tulaja, ő volt a legműveltebb:
- Ma október 23-a van, Nagy Imrét ünnepeljük, hogy ő volt a vezér…

Nem folytatnám tovább. Erre mi lehet az ellenszer? Ez már nem “oldalazás” vagy valamiféle szubjektív látásmód/érdektelenség eredménye, ez a nagy sötétség kéremszépen.