Wii teszt: a felemás élmény

Pár hete kölcsönkértem a Wii-t Gregtől, egy kis tesztelésre. Nem ugyanúgy próbálgat valamit az ember, ha otthon van nála, és akkor játszik és azzal amihez éppen kedve van, nincsenek időkorlátok és nem nyavajognak a fülébe egy csomóan, hogy mivel akarnak játszani.
Kész Mii-m már volt anno Greggel csináltunk, (ezek a Nintendos avatarok, amelyeket a saját képünkre formálhatunk egy okos szerkesztőben) szóval kb. bekapcsolás után, különösebb konfigolgatás nélkül bele is vetettem magam a Wii fiilingbe. Greg tekintélyes játékmennyiséggel rendelkezik, ezek közül főleg a híresebbeket, értelmesebbeket próbáltam. Teszteltem a Mario Galaxyt, Kartot, Zeldát, Metroidot, Zack&Wiki, a feleségem a MySims-et, kipróbáltam a Bloom Blox -ot, Guitar Hero -t és valami Wario-s okosságot ami rettenetes volt, és a gépre letöltött játékokkal is játszottam.
Pro: A játékok nagyon ki vannak találva. Nemcsak az irányítás miatt, hanem úgy egyáltalán, végre nem ugyanarra a sémára épülnek mint a nagytöbbség a mai generációban. Van kihívás, megfelelően nehezek is, aki azt hiszi, hogy egy Mario Galaxy vagy egy Metroid könnyű játék, és gyorsan végig lehet rajtuk szaladni hatalmasat téved: ezen tipusú a játékok valójában nem a casual közönségnek szólnak. Megizzasztanak és a tökéletes időzítést, odafigyelést várják el. Nem lehet velük elszórakozni. Nekem főleg ezen tipusú játékok tetszettek, a casual játékok (wii play / wii sports /wii fit pl.) nem nekem valók, ezekkel nem is foglalkoztam. Visszatérve a Wii komolyabb odafigyelést igénylő vonalára, ezek mind nagyon korrekt, játékhoz passzoló irányítást kaptak. Mario Galaxy-ban, ahol Marioval kisebb bolygókon kell ügyességi feladatokat megoldanunk (maga a grafika is pazar, de ahogy egy panelház méretű kisbolygón rohangászunk az pláne rohadt nagy poén), pl. nunchuck-on található analog karral irányítjuk a vízvezetékszerelőt, közben viszont remote-tal lövöldözhetünk a képernyőre, vagy a remote rázásával üthetjük az ellenfelet stb. Nagyon kényelmesen van kitalálva. Kart-ban szintén, nunchuckkal irányítasz, remote-tal gyorsítasz (a játékhoz mellékelt fröccsöntött műanyag kormányt skippeltem), az eredmény az, hogy kb. úgy tartod mindkét kezed irányítás közben ahogy akarod, nincs egy kontrollerhez kötve. Kényelmes. Persze ez csak azoknál a programoknál működik, ahol nem kell a képernyőre irányítani a remote-ot. A hátrányairól majd lejjebb… Szóval a 1st party játékoknál nagyon ki van találva az irányítás, ami sokat hozzáad az élvezethez az egyébként is eredeti játékoknál. Illetve vannak olyan játékok, amelyek csak ezekre az irányítókra lettek kihegyezve. Ilyen a Bloom Box vagy a wii sports- remote kontroller nélkül nem sokat érne egyik sem. Ez maga a Wii érzés, vagy Wii őrület, mindegy minek nevezzük, jelenleg ez az a pont amivel eladják ezt a gépet, meg ezeket a játékokat. Pozitívuma még a gépnek, hogy van benne alapból wifi és memóriakártya, s bár nincs hozzá vinyó, de oda simán lehet menteni a save-eket, egyebeket. Ergo a Wii felépítésre bár nagyon hasonlít a régi vágású konzolokhoz (nincs vinyó, nincs nagy felbontás), de a “vegyél a gép mellé drágán egy memóriakártyát” problémát kiküszöbölték. Zárójeles megjegyzés, hogy egyedül az MS szedett ezért pénzt ebben a generációban, de tudtommal már ők is befejezték ezt, nincs olyan xbox amit memóriakártya vagy vincsi nélkül szállítanak.
Kontra: Nézzük az irányítás problémákat. Gyakorlatilag bármennyire is jól van megoldva sok játéknál az irányítás, a nagyobbik részüknél vagy béna, vagy látszik, hogy nem tudtak mit kezdeni vele. Illetve egy plusz probléma, hogy pontatlan. Nem lehet tűélesen célozni a képernyőre. Feleségem sokat játszott a MySims-szel, de apró részletekre való célzásnál sokszor bosszantotta magát. Persze ez nem csorbít a MySims sikerén mert jó volt, csak akkor is apró bosszantó dolog, ami lehetett volna jó is. És ehhez kapcsolódik a lényeg, hogy a Nintendo 1st party és egy-két 2nd party címeket eltekintve nincsenek a gépre jó játékok. Ehhez társulnak a grafikai problémák. Akinek PS3/X360 van a birtokában, és látta HD tv-n a gépeket, az wii -t kipróbálva bele fog akadni a szeme a grafikába. Rece hegyek itt – ott (Bloom Blox), és jön a szokásos recept: a maximumot megintcsak a 1st party címek hozzák ki a gépből. Bármennyire is szenzációsak a 1st party címek, azért az ember néha ellövöldözne egy Call of Duty-val, esetleg játszana Prince of Persia-val vagy vmi szinvonalas 3rd party játékkal. Lényegében ezek a címek vagy nincsenek Wii-re, vagy portolásra kerülnek kb. azon a szinten, hogy a PS2 verzió is elkészül a játékból, és azt a verziót átrángatják, vmi elba*ott irányítással. Aztán ott a másik okos dolog, hogy nem tudom milyen okból, de a szinkronokat teljesen hanyagolják (DVD -re pedig férne, mivel a grafika sem helyigényes), a Zack&Wiki-t pl. azért fejeztem be, mert a Wiki 10 féle visító hangját, ami halandzsanyelvet használ, kb minden párbeszédnél 5x végig kellett hallgatni. A játék szenzációs, de jobb lett volna ha nem lehalkítani kellett volna, hanem szinkront használnak.
Verdikt: A Wii egy olyan gép, ami kedvez a Wii Fit-tező rétegnek, akik nyomják a Wii Sports-ot meg a Play-t maximum. Ők a casual, vagy alkalmi játékosok, ők a célcsoport, ők örülnek. Én viszont nem örülök. Mert jók a 1st party címek, de messze nem érkezik ebből a kategóriából annyi, hogy az ember befogja a száját. Aztán ott a másik probléma, hogy lényegében képtelenek a 3rd party fejlesztők jó játékokat csinálni a gépre. Csinálnak, de alig. Az irányítás pontatlan, Ps3 után a grafika csak szó szerint 2-3 játéknál elfogatható: Bloom Bloxot befejeztem a rece miatt. Igen, sokat DS-ezek és azon rengeteg 2D-s játék van, meg nem arról szól, hogy erőgép kell hogy legyen, de Wii -nél viszont mára már Killzone 2 meg RE5, GOW2 grafikák mellett már nem az “elmegy” kategóriába kerül, hanem abba, amit úgy hívunk: nem szép, pedig milyen jó lenne egy nextgen zelda. Tetszett pár éve PS2-n az MGS3 vagy az ICO, kevesebb poligonnal, abban a stílusban az SD tv-n, és most is tetszik mert 30+ órát töltöttem velük vagy sokkal többet. Volt C+4-em, Amigám, játszok is emulátoron, mert odavagyok azokért a játékokért, de manapság, ha eleve így indít egy játék, hogy még PS2 -höz képest sem jó grafikailag/technikailag, akkor az ember nem tudja rá azt mondani, hogy nincs ezzel baj. Nincs baj, ha van felesleges 50-60000 Ft-od. Ha nem láttál más játékokat ps3/360-on. Ha csak mozogni akarsz, vagy ha az egész videojáték piac teljesen új. Vagy ha partyzni akartok a haverokkal. De aki töbre vágyik…Ők csalódnak. És 4-5 szerethető játék több mint két év alatt kevés. Nekem. Pedig azok megérdemelnék az ennél is jobb minőséget. Jelenleg nem hiszem, hogy a Nintendo foglalkozna azzal a réteggel aki hasonlóképpen gondolkodik, miért is tenné, nem játszhatna Dagobert bácsit Japánban a HQ-n. A mostani üzletpolitikájával zsírosra kereste magát, talán a következő konzoljuk nemcsak innovatív lesz, hanem technikailag korának megfelelő. De addig várni kell, mert jelenleg ez a konzol nem nekem/nekünk lett kitalálva.