Hévízen magyarként

Az történt, hogy feleségemmel kitaláltuk, hogy idei külföldi kiruccanás helyett, inkább itthon megyünk el pihenni. Hévízre esett a választás, nem a kifejezetten a tó miatt, hanem inkább a környéket szeretjük, na meg át lehet menni Ausztriába is… Szóval lefoglaltunk egy hétre egy apartmant, hátul a házban medence, wi-fi, szóval optimális volt minden szempontból. A házinéni egy udvariaskodó beszélőgép volt, övé volt az egész kóceráj és minden nap kint volt nyilván… Az érkező/távozó vendégeket terelgette kötelességtudó buzgalommal. Bár jól éreztük magunkat, és sikerült pihenni is, azért egy-két gyomorforgató esemény mégis történt velünk. Ez az a kategória, hogy egy finom marhapörköltet is el lehet rontani egy kis kanál sz*rral (elnézést a vulgáris kifejezésért)
- Az apartmanházban 6 apartman volt, és hozzá 4 kocsibeállási lehetőség. A 4 -ből az egyik autó kényelmetlenebbül kellett álljon mint a többi, kicsi és rosszul elhelyezett volt a parkoló hely de végül is nem volt vészes. Érkezés szerint parkolt mindenki, aki nem fért be, az az utcán hagyta az autót, dehát Hévízen ez nem gond, jó a közbiztonság. Én is parkoltam az utcán pár napot. Szóval egyik nap amikor hazaértünk, éppen beállnék a 3 normálisabb hely egyikére, amikor a házinéni, odajön, és mondja, hogy álljak már a negyedik helyre mert jönnek a németek és hagyjuk meg nekik a szabad helyet. A negyedik hellyel azért volt gond mert egy Opel Omegám van, és oda kellett préselnem egy falhoz, egy pici helyen, és mivel a kocsi nagy, nem volt túl ésszerű odaállni. Az összes többi vendégnek kisebb kocsija volt. Nem igazán örültem, meg nem is értettem, viszont mielőtt bármit mondtam volna, Zsu tettetett butasággal megkérdezte: “miért, itt az apartmanoknak saját parkolójuk van, mert akkor a saját helyünkre állunk”? A nő nem vette a lapot, elkezdte mondani, hogy végül is nem, de úgy logikus, ha mi állunk oda… Végül is egy volt a lényeg, amit nem mondott ki a hatvanas éveiben járó profitorientált házinéni, hogy jönnek a németek és ők optimális helyre álljanak. Fokozottan csomagolni próbálta a részrehajlást, de izzasztó magyarázkodás volt az egész. Zárójeles megjegyzés, hogy másnap jöttek a németek és egy Golf gti -vel, ami fele akkora mint az én autóm. Kényelmesen elfértek volna bárhol. Részemről az se lett volna gond, ha utcára állok. Nem a parkolási mizéria zavart, hanem az a nyilvánvaló tény, hogy a kedves házinéni csontig benyal minden nációnak aki nem magyar, miközben itthon minket diszkriminál. Jött ott utána a dumával, hogy 6-ból csak 2 apartmant laknak magyarok, és hogy felkopna az álla ha magyaroknak kellene ezeket az apartmanokat kiadni, de könyörgöm kit érdekel? Kifizettem a nem kifejezetten olcsó szolgáltatást, bakker itt Magyarországon ne szenvedjek már hátrányt mert magyar vagyok.
- Az egyik este beültünk egy fagyira, meg egy kávéra az egyik teraszra Hévíz belvárosában, nem szeretnék hosszan fejtegetni, de a felszolgáló személyzet hölgy tagja úgy viselkedett, hogy helyből kicsaptam volna az étteremből. Miután nem volt fagyilap csak kelyhes, mi meg nem akartunk kelyhet, mi úgymond viccesen megkérdeztük, hogy “fejből mondjuk, hogy mit szeretnénk, vagy van valami kínálat, ahol meg lehet nézni mi van”. Mert ugye fagyilapot nem kaptunk, de mint kiderült nem is volt: – Itt fejből kell mondani – vágta rá kioktatóan, és elsorolta 3mp alatt az egész kínálatot, amiből semmit nem lehetett megjegyezni. Mondom akkor kérek egy csokis kekszet -nem emlékeztem, hogy volt-e. Itt idegesen azonnal félbeszakított: – az nincs. A többit nem is írom, egy külön postra való, egy szó mint száz, csak azt sajnáltam, hogy nem eleve angolul próbáltunk beszélni, kíváncsi lettem volna a végeredményre.
- Elmentünk másnap Keszthelyre. Keszthelyen hétfőtől vasárnap estig parkolási díjat kell fizetni. Ez eleve furcsa: nem Pesten vagyunk, na de fizess paraszt, abból élünk, nem gond. Másrészt pont olyan b*zi rendszer működik mint Pesten, vagyis nincs az, hogy váltok egy napijegyet, meg majd azzal oda állok ahova akarok egész nap (Szeged pl), hanem szopathatom magam az automatával óránként. Egy kedves hoteles nő felajánlotta, hogy álljunk be a hotel udvarára, és ugyanannyi pénzt kér, csak nem kell az automatához rohangálni. Jó ajánlatnak tűnt, csak azt felejtette el mondani a hölgy, hogy 5 percre van gyalog az új múzeum, aminek van saját parkolója és ingyenes… Itt sem a pénz a kérdés, mert kit izgat az a pár száz Ft parkolásra. Hanem az elv. Segíthetett volna, hiszen nem az övé volt a hotel, a 250 Ft amit fizettünk gondolom szintén nem okozott sok anyagi nyereséget a hotelnek, aminek teljesen üresen állt a parkolója…
- Sümegi várba 2.000 Ft a belépő. Nem lenne ezzel gond, ha adnának valamit cserébe, azon kívül, hogy lehet egy picit sétálni, meg kilátni. Nem is olyan messze tőle, a határ túloldalán Riegersburg várában, ami elhelyezkedés szempontjából megüti Sümeg szintjét, és jobb állapotban is van, a belépő 9,5 euró volt. A váron belül meg egy közel Terror háza minőségű múzem kapott helyet, szemben a nevetséges belső tartalommal amit Sümeg adott.

Nem hisztizek. Nem verem az asztalt minden apróságon, mert ugye a pihenésünknek volt sok szép pontja is, amikor úgy viselkedtek velünk ahogy egy emberrel, kirándulóval szokás (a vállalkozó szellemű Kovács Pálnak pl. köszönjük a vitorlázást a Balatonon), de nagyobb részt továbbra is lehúzás szaga van a “Hévíz és környékének”. Szomorú megállapítás, de ami miatt évekig külföldre mentünk hosszabb nyaralásokra, most ismét megerősített minket, hogy nem hiába tettünk így. Nem kell sem nemzeti, sem jobb oldali érzelműnek lenni, hogy az ember ezeken az apróságokon felbosszantsa magát. Apró részletek, de nem hagynak jó szájízt maguk után. Magyar vendéglátók, sírva könyörgöm, hogy felszolgálókat alkalmazzanak, ne az utcáról bárkit, az is egy szakma, nem csak az asztalok között kell sétálni… Sorolhatnám még tovább is, de azt hiszem csak pusztába kiáltott szó. A tények tények maradnak, sokat dolgoznak azon itthon is, hogy az ember inkább külföldre menjen pihenni. Aztán lehet hisztizni, hogy nincs elég forgalom a Balatonon. Oka van.