Dragon Quest 5. (rivjú)

Most, hogy mindenki kiheverte a sorsolás és a “jól sikerült” Supercar Challenge izgalmait, evezzünk más gamer vizekre. Mivel elég sok időt töltöttem a negyedik résszel a kis gépen, amikor láttam, hogy érkezik az ötödik, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz, mit lehet újítani, miben lehet jobb? A kritikák mind azt írták, hogy kb. 0,5-1 ponttal jobb az ötödik rész, emiatt 9 pont körül végzett kb mindenhol a neten, de nem tudtam elképzelni, hogy az egyébként is király negyedik részhez képest, hogy tudtak még hozzátenni. Megcsinálták.

Elöljáróban azt tudni kell rólam, hogy mivel huszonakárhány éve játszom, és mivel nagyobb részt abban nőttem fel, egyszerűen a hangulatos, kiválóan megrajzolt sprite-os grafikáért odavagyok (a fejnehéz, nagyon szerethetőre rajzolt főhősökről nem is beszélve). A Dragon Quest sorozat DS alá készített motorja kiválóan hozza azt a stílust, azt a hangulatot amit imádok, ami miatt vágül is annyira szerettem volna DS-t annak idején. Félig 3D, félig sprite-os megoldással dolgozik, és optimálisan mixeli a kettőt, vagyis egyik megoldás sincs a másik kárára.
A Dragon Quest 5 klasszikus japán rpg, vagyis erre is kell számítani – jó kis történettel, fejlődő karakterekkel, időnként erős tápolásért kiáltó boss harcokkal. A Dragon Quest részei nem épülnek egymásra, minden rész más főszereplőt és világot rejt magában, ergo mindegy hol kezdünk bele, nem kell felvenni a fordulatot a sztoriban .
Az ötödik rész sztoriját számomra meglepő módon gyerekként kezdjük a játékban, és érdekesség s talán nem spoileres infó, menet közben hősünk felnő, illetve ehhez kapcsolódik, hogy mivel nem ismerjük a szüleinket, ezért őket próbáljuk felkutatni. Útközben nyilván telnek az évek és sok fordulatos esemény (ebben is más pl mint a negyedik rész) történik majd velünk, nem kell megijedni, a világ megmentése az aktuális gonosztól is felkerül a megoldandó problémák listájára.
A játék a klasszikus körökre osztott harcrendszert használja, a szörnyek véletlenszerűen rontanak ránk a változatos helyszíneken bóklászva. Adott területen adott erősségű monszták tekeregnek, szóval nem botlunk bele a játék elején szupertápos gyilkológépekbe. A feladványok, illetve feladatok megoldása jóval következetesebben működik mint az előző részben, sokkal konkrétabban lehet tudni, hogy mit kell csinálni. Érdekes újítás, hogy nem a klasszikus sémára épül a csapatunk, hanem konkrétan ahhoz, hogy a teljes (4 fő) meglegyen, a játék nagyobbik részében kénytelenek leszünk monsztákat is bevenni a partyba. Ez úgy működik, hogyha elég erősen és bátran harcolunk, akkor a legyőzött monszták felajánlják, hogy csatlakoznak hozzánk. Miután csatlakoztak, ugyanúgy szintet lépnek mint mi, lényegében majdnem teljes jogú tagjai a csapaatnak. Azért mondom, hogy majdnem, mert nyilván nem kommunikálnak sokat és nincs külön történetük …
Verdikt: A Dragon Quest 5 tényleg jobban sikerült mint a kiváló negyedik rész. Példának okáért bizonyos főmonszterek előtt sokat kellett tápolni a negyedik részben, itt is kell, de olyan ügyesen nehezedik a játék, hogy emiatt megtorpanni először úgy 15 óra játék után kell. Később sem kell sűrűn ehhez folyamadnunk, nem állít meg a játék azzal, hogy egy-két óra előrehaladás után megint tápolással menjen az idő. Másrészt nagyon sűrűn jönnek a fordulatok, és szinte hitetlenkedve nézzük a kis képernyőt, hogy mi minden történik. A játékba 35 órát tettem eddig, kb 70% -nál tartok, szóval a szavatossága is bőven megvan. Aki DS tulaj és kicsit is vonzódik a DQ sorozathoz és egy klasszikus vonalvezetésű jrpg-hez, annak kötelező. 9/10. Trailer!