A Pixeljunk az a fejlesztő PS3-ra, akik egyszerű, de közel hibátlan játékokat készítenek a gépre. Leginkább egyedi hangulatú 2D-s játékokról van itt szó, sajátos zenével és a megvalósításnak egy olyan igényével, ahol mindig felfedezed, hogy milyen típusú klasszikusból indulhattak ki, de számos egyedi, eredeti játékelemet is pakolnak mellé. Az eredmény az, hogy miközben egyfajta nosztalgikus élményt élsz át, újabb és újabb meglepetések érnek. Ilyen játék a Pixeljunk Shooter is.
Régi és Új feladat
Emlékszik valaki a Gravity Force-ra? Igen, a jó öreg Amigán toltuk, egy barlangrendszerben egy repülővel kellett repkedni, és csomagokat gyűjtögetni. Na most a Pixeljunk Shooter alapelve ugyanez, de egy “kicsit” kiegészítették. A játék alapvető sztorija az akar lenni, hogy bajba jutott bányászokat (?) próbáljunk egy barlangrendszerből kimenteni kicsi űrhajónkkal… S ha már ott vagyunk, akkor kössük össze a kellemest a hasznossal, van ezekben a barlangokban pár fellelhető gyémánt is, azt is össze kellene gyűjteni…
Nem csak lőni kell
A játékot oldal nézetben 2D-ben látjuk, adott pályaszakaszokon, adott számú embert és gyémántot kell összegyűjtenünk és jöhet a következő pálya. Űrhajónk egy kis horoggal gyűjti be az embereket és a gyémántot is, hál’istennek nem kell semmit centizgetni, amikor a közelben vagyunk, csak be kell őket rántani. 
. A barlang falának neki lehet ütközni, ez nem tesz kárt az űrhajóban. Na de akkor mi a kihívás? A kihívás az, hogy egyrészt megjelenik pár ellenfél minden pályán, akiket érdemes miharabb elintézni, illetve a másik nagy ellenfél, maga a természet. Ugyanis a Pixeljunk Shooter -ben nem csak lőni és gyűjtögetni kell, hanem gondolkodni is. A barlangokba lefele haladva ugyanis számos természeti akadály állja az utunkat. Ilyen pl a láva, a víz, vagy a jég, stb. Vegyünk egy példát. Van egy láva tó, ami alatt van egy kis barlang, ahol integet a bányász, akit ki kell menteni. A lávába nyilván nem lehet belemenni, mert az űrhajónk tönkremegy. A megoldás az, hogy vizet kell valahonnan szerezni, hogy a lávát megszilárdítsuk. Ha szerencsénk van, felette valahol van egy kis víz sziklával elzárva, ezt a lezárást kilőve a víz ráfolyik a lávára, és az megszilárdul. Ezt követően a megszilárdult lávát szétlőjük, és szabad az út a bányászhoz. Más esetben van szivacs a pályán, ezt a horoggal bele kell dobni egy kis tóba, majd miután jól megszívta magát, azzal kell a lávát megszilárdítani. Sok lehetőség és új opció van, ahogy haladunk előre a pályákon, ezek száma növekszik, és nyilván a veszélyesebb helyzetek száma is nő…
A körítés diktál
A játék kinézete, az egész grafikai megvalósítás egyedi, nagyon szerethető. Nagyobb részt minimalista grafikai megoldások nagyon jól símulnak a játék fizikájához – a víz, láva, jég, egyéb anyagok a fizikai valóságnak megfelelően viselkednek, folynak, fagynak, szilárdulnak stb. Dinamikus az egész, nagyon szépen meg van oldva. Érdekes ez a kettősség, az egyszerűségben ezek a kiváló fizikai megoldások. A zenét nem tudom ki követi el, kicsit éteri az egész, de közben meg a 90-es évek játékainak hangzásvilágát idézi, nekem nagyon tetszik, remélem majd az OST-t be lehet valahogy szerezni.
Multiplayer
Érdekes, hogy van osztott képernyős multi a játékban, ezt kontrollerhiány miatt nem tudtuk kipróbálni, de állítólag PSP is befogható második kontrollerként. Coop módban lehet teljesíteni a pályákat, nagyon jónak tűnik. Videó.
Verdikt
Az olyan öreg gamerek szemében mint én, akik huszonakárhány éve játszanak, az egyébként is zseniális játék még magasabb szintre emelkedik. Az egész megvalósítás, játékmenet, körítés, HANGULAT egy szóval jellemezhető: zseniális. Három nagyobb területet járhatunk be, 6-8 órát akkor is elvisz a játék, ha nem megyünk rá az összes gyémánt/bányász összegyűjtésére. Igen, ha nem ilyen árban lenne ez a játék, talán azt mondanám, lehetne hosszabb, de így… A Pixeljunk Shooter fityiszt mutat a 3D-nek, a trendnek, az egész élsímításvadász, poligonszálmláló gamervilágnak. Azt használja az új eszközökből, ami tényleg az új élményhez szükséges, ez pedig a fizika. Tiszteletre méltó hozzáállás ez 2010-ben. Ha úgy tetszik, a játék árral szemben úszik. Jól teszi, mert nem csak a dimenziók számának növelése az, ami miatt jó lesz egy játék (lassan de biztosan talán ezt is meg lehetne érteni, vegyük példának a Nintendo-t, aki folyamatosan erre játszik). A küllem ha úgy tetszik a játékon is csak egy ruha, ami azon belül van, az maga az élmény, ha van olyan – ez az, ami miatt szeretni fogunk valamit. Vagy nem. Vagy megjegyezzük, vagy elfelejtjük. A Pixeljunk Shooter az előbbi kategóriába esik, vétek kihagyni. 8,5/10
Videó, trailer, ingame múvi.
Képek.
[off]tegnap találtam a blogra, végig is nyálaztam a ps3-as cikkeket
nagyon jó kis oldal, csak így tovább![/off]
kellemes a cuccos, azt hiszem ebből vásárlás lesz
Korrekt rivjú. Egyetertek.
Valahol a regi gamer nosztalgia miatt teljesen ra tudok kattani en is a kulonfele remake-ekre, es oldschool cuccokra.
amiket most en tolok, a “kicsik” kozul:
- pixeljunk shooter, most kis szunettel, mert
- critter crunch megy – Greg miatt! Karacsony elott a gepen toltam par percet DJ Hero-zas elott es bejott. A demo anno nem fogott meg, de kb. egy hete napi 2-6 palya sebessegel haladok az “epikus” tortenetben elore
- pinball fantasies (minis) – persze hogy a stones ‘n bones asztal. nosztalgiafaktor: 5*
Alapvetoen most tolom a fallout 3-at, de egyszeruen neha az tul sok, tul osszetett, tul idoigenyes. Ilyenkor kellenek a casual lehetosegek arra a fel ora, amikor jatszani tudok es erre a 2-15 dollaros jatekok is tokeletesek
A
nmlst: köszi, igyekszünk, jó mazsolázást, időtöltést…
szerk: időközben a Braid is megvásárlásra került, abból is lesz cikk, ajánljuk!
tényleg nagyon jó, pedig nálam nem így indult. első végigjátszás után (pályák felfedezve, emberek, gyémántok begyűjtve) én ha kicsit is, de csalódott voltam és inkább közepesre értékeltem úgy magamban.
na de aztán. jött a kihívás, a barátlistán beelőztek, amit (nyilván
) nem lehetett annyiban hagyni és elkezdődött a pontvadász-orientált bejárás. ekkor kellett rájönnöm, hogy mennyire durván jól meg vannak tervezve a pályák. adják magukat, van ritmusuk, nincs üresjárat. muszáj tervezni és pontosan kivitelezni a (lényegi) sikerhez és nekem ez tette hozzá azt a pluszt amitől szivesen emlékszem rá, jóllehet nem volt még egy olyan játék ahol komolyan érdekelt volna a ranglista. (igazából itt sem, inkább a tervez/kivitelez szöszölős folyamata).
(megjezgyés: a coop nem osztott, de ez csak elírás lehet, mert ott a videó. képügyileg pedig azon kevés játék közé tartozik, amelyben ki lehet használni az xmb-ből történő fotózást.)
Zephyr: Na a Braid a másik amire totál rákattantam kb. 2 hónapja. Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Amúgy a Braid-el is hasonló történt nálam, mint a Critter Crunch-al.
Még a nyáron a Monkey Island SE miatt variáltam az XBLA account-omat, hogy meg tudjam venni a játékot. Mivel csak úgy tudtam megoldani a vásárlást, hogy beruháztam egy EU Store gamercard-ba interneten, így a MI:SE vásárlás után még maradt pénzem. (A vásárlást már megbántam azóta, mert kijött az AppStore-ban is a Monkey Island, jobb lett volna ott játszogatni vele. Yikes!)
Filmet nem tudtam venni, és lusta voltam utána olvasni, hogy egyáltalán lehetne-e filmezni valahogy, így gondoltam a maradék zsetont elköltöm valami kis okosságra. A jó kritikák miatt végül a Braid-et vettem meg. Ráadásul valami akciós áron volt. (XBLA-n nagyjából egy évvel hamarabb kijött, mint PS3-ra).
Játszottam vele 20 percet, de nem kapott el. Szép volt, jó volt, logikázós volt, de a MI:SE inkább beszippantott és inkább szópárbaj-kardoztam, mint ugrabugráltam a Braid-ben.
Viszont amikor kijött a PSN Store-ban, akkor adtam mégegy esélyt és megvettem újra. Tíz perc alatt berántott. Elcsesztem rá egy egész szombatot, meg egy vasárnap reggelt, plusz egy-egy órát esténként még pár napig.
A vége felé, amikor már össze-vissza kell időt manipulálni, megduplázódva segíteni saját magadnak, miközben a pálya nagy része ugyanígy időduplán készül elcsapni, az idegesító ágyúgolyókkal meg az agresszív rózsaszín nyulacskákkal, akkor sikítani tudtam volna. (Ja, és férfiasan elismerem, hogy egy pályát meg kellett néznem a youtube-on. Egyszerűen már kifolyt a szemem és nem jöttem rá. Tudom-tudom, lamer vagyok meg ilyennek, de vállalom…
)
Braid-ben, gyakorlatilag már az első pályán voltak kérdések, pl ha nincs szörnyike, akkor hogy ugrok fel egy olyan puzzle-darabért, amit nem érek el egyébkébnt???
Nem is jöttem rá… Az idővisszatekerős móka nagyon jó! 
Kicsit gondolkodsz rajta és rájössz, nagyon tetszik 
…
Igazából mindenre rá lehet jönni azt hiszem, de kell hozzá ráhangolódás és főleg kitartás. Volt olyan puzzle darab amivel szenvedtem egy órát, és másnap reggel elsőre átláttam és leszedtem.
Az időmanipulálóst imádtam, mert volt valami flash game is pár éve, és akkor már megfogott, hogy ez jó milyen jó móka.
Viszont az az egy pálya (igazából, azon az egy pályán egy puzzle miatt volt az egész csalás), amit meg kellett néznem, az istennek nem esett le, hiába próbálkoztam és agyaltam.
Volt olyan, amire csak véletlenül jöttem rá, és olyan is amit puszta sok lépcsőben előre gondolkozós logikázással fejtettem meg.
Nem spoiler-ezek, mert nem tudom ki hol tart, de azért az egyik “Basszus, erre nem számítottam” megoldást, egy példán keresztül megosztanám.
A kedvencem az volt, amit leginkább ahhoz a gyufás feladványhoz tudnám hasonlítani, amikor hat darab gyufából kell kiraknod négy szabályos háromszöget. A megoldás az, hogy ki kell lépni a síkból a térbe és már meg is van a megoldás. Na ilyen is van Braid-ben, és az ilyenek miatt tetszett.