Batman: Arkham Asylum (rivjú)

Az első Batman film óta követem a szériát. A szuperhősös filmek tetszettek, de nem voltam a rajongójuk. Nyilván sokat számított, hogy milyen volt a kivitelezés, meg mennyire jó a sztori. A vegyes minőségű Batman filmek után jött a nagy feltámadás a “Begins” 2005-ben, amire mindenki felkapta a fejét- én is csak másért: a minden szempontból kiváló hangulatba és bőrbe bújtatott bárgyú sztori számomra tönkretette a filmet. A rajongók persze oda-vissza voltak érte, merthogy az bizony a képregény alapján készült… A zseniális Joker alakításnak köszönhetően (R.I.P. Heath Ledger) a legutóbbi film még sikeresebb lett. S ekkor jött a furcsa fordulat: bejelentettek egy Batman játékot, ami nem a film alapján készül, hanem egyértelműen a képregényt fogja feldolgozni, a sötétszürke ruhás Batman-nel. Nézzük, mi lett belőle.

Szürkeruhás Batman metamorfózis
Meglehetősen szkeptikus voltam a klasszikus “szürkerhuhás” Batman figurának a talpraállításával kapcsolatban, mert értelmesen eddig nem sikerült még hozzányúlni sem videojáték, sem film szinten. Bár egy régi SNES-es játékot dícsértek valahol, de az kb. 15 éve volt, szóval építkezni belőle nem lehet… Film oldalról meg valószínűleg nem vagyok elég tájékozott a témában, de pl. az 1966-os vezióhoz volt szerencsém a Sat1-en Batman és Robin főszereplésével. A német szinkron eleve tönkretesz mindent, de az volt a legkisebb probléma. Ez az a film, ami alapján lehetetlenség lett volna felnőtt embereknek normális játékot készíteni – szerencsére a fejlesztők is így gondolták, így mindenkit megkíméltek egy meglehetősen kritikus rivjútól, ahol a “vérborzalom” és a “fizikai fájdalom” kifejezések rendszeresen váltogatták volna egymást.
A rossz tapasztalataimat viszont gyorsan el kellett hesegetnem, mert a játék első órája után kiderült, hogy a fejlesztők időt és munkát nem kímélve változtatni akartak a szürkeruhás Batman renoméján (nyilván a filmekre és a játékokra gondolok), és sikerült is nekik.

Szokásos, de nem unalmas sztori
A történet ahogy a címből is kiderül, az Arkham elmegyógyintézetben játszódik. A sztori azzal indít, hogy Jokert elkapja Batman, és nem baráti látogatásra viszi az elmegyógyintézet egy jól elzárt zugába. Természetesen nem sikerül a celláig sem eljutni, a Joker biztonságát szavatoló védelmi rendszert valaki belülről kikapcsolja… Joker elszabadul, és gyorsan birtokba veszi az elmegyógyintézetet – merthogy ezért is hagyta elfogatni magát Batman-nel, és megkezdi a szokásos káoszkeltést, rombolást, hosszú távú céljai eléréséhez… Batmanünk pedig szokás szerint próbálja ezt megakadályozni, nyilván egy lépéssel mindig a mosolygós gonosz nyomában lohol, és számtalan problémát, és veszélyt hárít el a végkifejletig.

Élet a gyogyóban
Az Arkham elmegyógyintézet érdekes hely. Gotham város mellett egy szigeten sikerült felépíteni a több épületből álló komplexumot. Kinézetére a viktóriánus korabeli angliát idézi, több nagy épülettel és átjárókkal, számtalan titokkal és rejtéllyel, ami csak ránk vár, hogy felfedezzük. Persze nyilván ez a felfedezés célokkal lesz megtűzdelve, illetve mivel a Batman AA sandbox játék, el is csatangolhatunk ide-oda, bár csak annyira, amennyire a program engedi, nyilván bizonyos részei a játéknak le lesznek zárva. A játékban ahogy már fent írtam, általában Joker által keltett káoszt próbáljuk megfékezni, számtalan formában. Írom ezt azért mert rengeteg feladatunk lesz, a kütyüink segítsével ujjlenyomatokat követünk majd, csapdába ejtett embereket mentünk ki, Joker által elengedett régi nagy ellenfeleinket (pl. Ivy a fűvészkertből ) is vissza kel tessékelni a celláikba és így tovább.
A Batman AA-ban kiélhetjük lopakodós, és agresszív tömegberombolós ambícióinkat egyaránt. Lopakodásra nyilván olyan helyeken van szükség, ahol lőfegyveres őrök vannak, ugyanis ha ketten-hárman tüzet nyitnak, batmanünk nem él sokáig. Lopakodást írtam, de azért összetettebb a dolog, ugyanis Batmannek szélesebb repertoárja mint Rambonak. Pl. van egy alap fegyvere, a horog amivel magasabb helyekre fel tudja rántani magát, na ezzel nagyon jól lehet közlekedni magasabb termek sötétebb pontjain észrevétlenül. A fenti helyekről aztán nagyon jó kis támadások indíthatók, s ha lecsaptuk az ellenfelet, utána gyorsan eltűnünk újra… Persze amikor a többiek észreveszik, hogy egyiküknek annyi, akkor elkezdenek ordibálni, meg a sötétbe vakon lövöldözni… Szép lassan le lehet őket vadászni, csak semmi kapkodás – a türelem nagyon fontos pontja ezeknek a helyzeteknek. Poén, hogy lehet fejjel lefele lógni mint a filmben, s az alánk sétáló embert egy gombnyomással fel lehet lógatni ilyenkor a lábánál fogva. Nagyon látványos. Ha nincsenek lőfegyverek, akkor bátran lehet közelharcba bocsájtkozni – a verekedés nagyjából egy gombra van építve -mondták a fejlesztők, de azért ez így nem teljesen igaz. Ugyanis a többi gombnak is lesz sok szerepe a kitérések és a kombózások végett. Másrészről a horgot vagy a batarangot (amit dobál ) lehet harc közben is használni, mármint nem csak lehet, hanem sokszor muszáj, pl. a horoggal elkapott embert ha megrántjuk, nemcsak elesik, de elejti a fegyverét is. Így tehát egészen összetett repertoárunk van a támadásokra, és a feladatok megoldására.
Eszközeinket nemcsak harchoz használhatjuk. Említettem a nyomozós fegyvert, aztán lesz egy okosság, amivel robbantani lehet, lesz olyan, amivel a biztonsági rendszereket lehet kiiktatni, és lesz olyan is, ami kétfelé lő horgot drótkötéllel, és mint a hegymászók átsiklunk a kívánt irányba. Egyszóval sok lehetőség és változatosan adagolt akciók és feladatok jellemzik a játékot, ráadásul a fent felsorolt mozgásrepertoár könnyen elérhető, és precízen kivitelezhető, pontos irányítással rendelkezik.

Unreal motor odateszi magát
A játék nagyon szép, 30FPS+ folyamatosan, az Unreal Engine motor minden porcikája a játékot szolgálja, nem tudnék olyan részt mondani, amire azt mondanám, hogy nem teljesített kiválóan. Utoljára a Mirror’s Edge-ben használták ilyen szépen, respect a fejlesztőknek. A nyomozó módba való átállás is egy pillanat alatt gombnyomásra megtörténik, ilyenkor más világba kerül át a játék, minden kontrasztosabb és egyértelműbb lesz, de a váltások között nem éreztem lassulást, vagy bármi gondot. Egy szó mint száz, remek a látvány. A zene sem rossz, és a hozzájuk tartozó hangok sem, a menü is nagyon egyedi és szép, tehát körítésből jeles.

Gondolattömeg ítélet
A fejlesztők nagyon jól meglátták, hogy a sandbox játékok egyik legfontosabb minőségi eleme a tömeg, ami elfoglalja, kitölti a teret, utcákon hömpölyög, él. inFamous és GTA, stb világból kindulva megértették, hogy a sok lehetőség miatt, amivel Batmant felruházták, el kell szigetelni a helyszínt – civileker mozgatni semmi esély. Így tehát Arkhamban barangolva, vagy egy-két rendőrrel találkozunk, vagy rossz fiúkkal/bolondokal, akiket le kell gyűrni, vagy ugye a nagyobb ellenfelekkel “töltjük” az időt ilyen-olyan helyzetekben, a saját elmebeteg környezetükben, a szintén őrülettől átitatott beszélgetésekig. Ehhez a hangulathoz hozzátartozik, hogy a Batman sztorija éjszaka játszódik, sajátos fényekkel, a 20-as éveket idéző, de modern cuccokkal felszerelt elmegyógyintézet különböző épületeiben. Engem nagyon elkapott a hangulat, ezekről az épületekről tényleg elhiszed, hogy pontosan azt a célt szolgálja mindegyik, amiről a nevét kapta.
Ez az egész fenti gondolatmenet azt eredményezte nálam, hogy egy idő után nyomasztani kezdett a játék. Ugyanis nem elég hogy Batman a bolond és teljes szellemi káoszban élő szarkeverőket fogdossa, ráadásnak ott van az a tény, hogy ő valójában Bruce Wayne az üzletember, aki denevérruhában mászkál éjjelente és rosszfiúkat fogdos jelmezben – ez sem teljesen normális dolog végül is. Ezt pedig, ha nem is nagyon, de azért kiélezi a játék, spoilereket nem akarok ellőni, de végül is a főhőst is próbára teszi – lehet, hogy az ő helye is ott lenne a többi bolond között… Nincs persze ebből dráma csinálva, na meg Batmanünk pontosan tudja, hogy a rendet fenntartani és a totális káoszt megelőzni jött az elmegyógyintézetbe, de azért mégis érdekes dolog ez, ami sokat ad a hangulathoz. Nyomasztja Batmant és minket is a helyzet. Le akarjuk tudni, az őrületnek tényleg gátat akarunk állítani, hogy mostmár elég. Így hergel a játék Joker és az egyéb közbenső ellenségek ellen. Ezeknek az ellenfeleknek az animációja és szinkronja a játék egyik legjobb pontja véleményem szerint. Pl. Luke Skywalker – Mark Hamill személyesen Joker szinkronhangja, és annyira visszaadja Joker karakterének őrületét, meghogy folyamatosan magyarázza a baromságait a rádióban amit hallgatni kell tetszik/nem tetszik , hogy ez pl. rengeteget ad a hangulathoz.
A harcok nagyon simák, szépek, nagyon ügyes kombókat csinál Batmanünk, a küldetések változatosak, van fejlődés is, ami szintén sokat ad az élményhez. Lehet lopakodni, de direktben támadni is, szóval nincs az az érzés, hogy most úgy összevernék pár embert, de megint lesből kell támadni. A bossharcok változatosak, szintén jól vannak adagolva, a számtalan begyűjthető dolgok a viszonylag nagy bejárható terület, felfedeznivaló és a challenge room-oknak köszönhetően a játékidő nem ér véget a 10-12 órás főszál végigjátszásánál.
Negatívumok: Nem lehet megjelölni a térképek bizonyos pontjait, így amikor aktiválunk vagy kapunk új fegyvereket, eszközöket, a régi pályaszakaszokon ezekkel megnyithatunk dolgokat, de emlékezetből nem mindig találunk könnyen vissza. Igen, lehet találni térképeket ezekre vonatkozóan, de az nem ugyanaz, mintha magunk jelölnénk be. Ez a GTA4-ben se tetszett, de pl. a GTA chinatown Wars-ban már volt ilyen lehetőség. A másik probléma, hogy Batman szellemileg lényegében egydimenziós. Beszélhetnék egyfajta együgyűségről, de mondhatnám azt is, egyszerű mint a pont. A játékban nincs sok önálló véleménye a feladat elemzésén kívül, ha Joker a 100%, akkor ebből a szempontból Batman karaktere 20%-ra értékelhető. Miközben Joker nyomja neki a dumáit ilyeneket mond, hogy “úgysem menekülsz, elkaplak, itt a vége Joker” stb… Semmi több. Nem azt mondom, hogy hiányozna egyfajta Magnumos narráció (:D), de azért mégis lehetett volna kicsit emberibb a bőregerünk.
Összességében feltámaszották a DC univerzum Batmanjét mozifilm nélkül, ami nagy szó. Ráadásul az eladásokban sem szerepelt rosszul – a készítőknek minden oka megvan a büszkeségre, jó munkát végeztek. A végefelé nyomasztó hangulat engem egy picit zavart, márminthogy épeszű ember a nyomozón kívül nem nagyon volt a játék során… Ettől függetlenül kb. mindenkinek ajánlom, nagyon ügyesen megtalálták az egyensúlyt a sandbox és a folyosó játékok között, kellően változatos, sohasem unalmas, és a nehézségi szintekkel a kihívás is jól skálázható… Próbáljátok ki! (9/10)

A játékot Jodakapistától kaptuk kölcsön tesztelésre, köszönjük!