Beginners only

Tegnap, a “multiplayer kedd” keretében, elővettük a nálam egy ideje a polcon porosodó Killzone 2-t. Ugyan a tíz dolláros Battlefield 1943 végtelenül mókás játék, gyorsan, bárki által felvehető és kicsit inkább a hétköznapi fragbetyárok tempójának megfelelő, de a haverokkal való közös kommandózás nem felhőtlen élmény vele. Kezdtünk aggódni, a PS3 rendszer szinten nem támogatja igazán ezt a funkciót, és amíg nem lesz komolyabb firmware frissítés a témában, addig rendszeresen elveszik majd továbbra is a hang kapcsolat, pályák közötti váltások után ugyanúgy össze kell vadásznunk a squad-ot újra meg újra. Két Miatyánk között előszedtük a KZ2-t, reménykedve, ott minden tutiság lesz. És tényleg! Meccsek, pályatöltések után, automatikusan mindig saját squad-ba kerültünk, a start eldördülése előtt, már a játéklista képernyőn élő szóban rendezhettük sorainkat, vinnyogva-röhögve kommentálva a fejhallgatóban a követendő stratégiát. A legnagyobb problémánk az volt, pár szintnyi tapasztalatot rávertem Kispox és Madmatka kollégákra, ezért a rang limites szerverekre nem tudtunk együtt belépni. Hol ők voltak kevesek, hol én voltam túl póver. Végül találtunk egy-egy szervert “Level up here” illetve “Beginners only” néven… hát mint utólag kiderült, mindkettőt légypapírnak szánták… Mert nem mi level up-oltunk, illetve a beginner only, nem azt jelenti, hogy mindenki amatőr, hanem, hogy csak amatőröket várnak a hentesek a vágóhídon. Igazából alig láttunk mást a saját bázisunkon kívül, nagy ritkán sikerült kitörni a bázisunk előtt camp-elő ellen sorain keresztül. A kedvencünk a kijárattal szemben, tisztes távolban, “láthatatlanító” kamuflázsban gubbasztó mesterlövészek voltak. Hatalmas visítással adtuk tudtára a rádión keresztül a többieknek, sikerült egyet levadásznunk. 0-7 -re leléptettek minket a végén, de ahogy a Galaxy Quest-ben, úgy nekünk is a mottónk: