Dead Space film helyett: Pandorum

A Dead Space messze a legjobb horror/sci-fi játékok egyike, amivel valaha játszottam. Szuper grafika, jó történet és filmszerű nagybetűs HANGULAT. Tavaly fel-felröppentek hírek arról, hogy készül egy Dead Space film, de az utóbbi időben nem sokat hallani róla. A Dead Space: Downfall prequel és rajzfilm meg leginkább szóra sem érdemes. Az egyik éjjel nem tudtam aludni és megnéztem a Pandorum című filmet. Utána sem aludtam jobban. Annyira jó film ebben a műfajban, hogy most már el leszek Dead Space film nélkül is.

A Pandorum első 30-40 perce simán hozza a Dead Space-ben megismert hangulatot: Maroknyi ember, reménytelenül és elveszve egy űrbázison, félelmetes hangulatú folyosókon bóklászva, szörnyek között, nem igazán tudja mi történik vele, de megpróbál túlélni. Később a történet alakulása miatt kopott ez az érzés, de a film feléig simán elhittem volna, hogy ez a Dead Space mozi (mínusz Isaac jellegzetes védőruhája, mert az a filmben nyilván nincs)

A történet

2153-ra föld készletei kimerülőben vannak, ami köszönhető a több mint 24 milliárdnyi lakosságnak. Ugyanebben az évben a Paleo-17 kódnevű űrszonda landol a Tanis bolygón. 2174-re a szűkös erőforrásokért zajló közdelem háborúba torkollik és a földi civilizáció a végét járja. Ebben a hangulatban, egy utolsó összefogás eredményeképpen, útjára indul az Elysium űrhajó.

“Incoming transmission: You are all that’s left of us. Good luck. God bless. And godspeed!”

Az Elysium fedélzetén ébred a hibernációból Bower tizedes és Payton hadnagy, a legénység két tagja. A hibernáló kapszuláikat tartalmazó szobából nem tudnak kijutni, az ajtók nem nyílnak és az áramellátás is ingadozik.

Küzdenek a mélyaltatás utóhatásaként jelentkező emlékezetkieséssel, de azért szép lassan visszatérnek az emlékeik. Ők az ötös számú legénység (Flight Team 5) tagjai és a feladatuk hogy eljutassák az Elysium-ot a céljába. A legénységi csapatok két évig vezérlik a hajót, majd mennek vissza aludni, és felváltja őket a következő gárda.

A hajó rossz állapotban van, nem nagyon értik mi történik körülöttük, a parancsnoki hídra nem tudnak eljutni és furcsa hangok hallatszanak be a folyosókról. Ami még furább, hogy a négyes csapatnak kellett volna ébreszteni őket, de a négyes csapatnak se híre, de hamva. (Az utóbbi azért később előkerül ). Valami nagyon nem stimmel a hajón és nincs más választásuk, mint kivizsgálni és folytatni az utat.

Életet lehelnek a kommunikációs rendszerbe és Bower kimászik a szellőztető rendszeren keresztül. A sötétben a klausztrofóbia érezhető, ráadásul talál egy hullát is a szellőzőbe aszalódva. Nem Bower az első ember, aki megpróbált erre kijutni. Amikor szerencsétlenül kiesik a szellőztetőből, megsérül a rádiója és bár ő hallja Payton-t, de válaszolni nem tud.

Mindketten magukra maradnak, hogy megbirkózzanak a magánnyal és a saját démonaikkal. Na meg azokkal a démonokkal, akikkel ezután akadnak össze a hajón.

Ja, és a PANDORUM mi? Az is kiderül.

A történet a film végéig kitart és bőven elég érdekes ahhoz, hogy nézesse magát. Következetes, van eleje, közepe és vége. Vagyis rendesen kiemelkedik az átlagból.

A hangulat

Ha valamit tökéletesen eltaláltak ebben a filmben, az a hangulat. Magával ragad, és nem enged a végéig. Nem zökken ki a sztori, nem hibázik a látvány és nem hibáznak a színészek. Ütős.

Nem néztem utána mennyiből forgatták, de a megvalósításra és látványra semmi panasz nem lehet. A belső terek nyomasztóak, hihetőek és változatosak. A maszkok és a speciális effektek teljesen jól működnek. Semmi cikázó piros-zöld-rózsaszín lézerfény, renderelt űrarmada, de ami van az pont elég alátámasztani a történetet és kevesebb néha több alapon szuperül működik.

Emlékezetes jelenetekre sem lehet panasz. Ami eszembe jut: Bower ébredése a kapszulában, a szellőzőben mászás, az idegen kajálása, a hajón történtek elmesélése, a reaktor bűvölős jelenet és a film vége.

A színészek

Kettőnél több szereplője van a filmnek, de igazából a két fő karaktert játszó színész az érdekes. Mindketten baromi jól adják a zavart, sokkolt és kis helyre bezárt embereket, akiknek valami ismeretlen halálos veszéllyel kell megküzdeniük. A többiek pont annyit tesznek le az asztalra, amennyi ahhoz kell, hogy ne rontsák a hangulatot.

Corporal Bower – Ben Foster

A csóka nem valami ismert színész, bár úgy tűnik éppen felfelé ível a karrierje. A Pandorum előtt inkább mellékszerepekben láthattuk, olyan filmekben mint a konnektoron már emlegetett  30 days of night, vagy az X-Men: The Last Stand. Ezen felül szerepelt a személyes kedvenc „véletlenek események és sorsok, ha találkoznak” filmben a 11:14-ben

Luitenant Payton – Dennis Quaid

Őt gondolom nem kell bemutatni. Dennis szépen kicsúszott már a hiper-szupersztár kategóriából, de azért időnként belenyúl a tutiba. A The Day After Tomorrow-al pénzügyileg biztos jól járt, a Vantage Point meg kimondottan jó film szerintem.

Összegzés

Erősen ajánlott mindenkinek, akinek a Dead Space hangulata bejött, de azok is nézzék meg akik mondjuk az Alien filmeket szeretik. Messze a legjobb akció/horror/sci-fi az elmúlt pár évben!