Hétvégén sikerült az itthoni bemutató előtt megnézni a filmet. Peter Jackson új mozijáról sok helyen sokfélét írtak, nagyon kíváncsi voltam rá, mi készteti erre a tömeget. A film megnézése után már egészen érthető dolog ez, számomra meglehetősen felemás “élmény” volt, kicsit kusza és messze nem összefogott történettel, mondanivalóval. Ezt persze be lehet tudni annak, hogy a film alapját egy könyv adja, ami (mint sok más film esetében) sokkal összefogottabb, teljesebb élmény az azt olvasók szerint.
A történet a 70-es évekbe repít minket vissza. A boldog családban élő, igazán szeretnivaló tini Suzie-t egyik nap hazafelé a suliból egy beteges sorozatgyilkos (aki a lány vesztére éppen az utcájukban lakik) elkapja, majd ezt követően brutális módon megöli. A lány holttestét bár nem találják meg, de egyértelműen beazonosítható a gyilkosság, miközben a tettesről nem tudnak meg semmit. Az idillikus család összeomlik, a tragédiát talán a gyerekek kezelik a legjobban, ellentétben a szülőkkel (Mark Wahlberg, Rachel Weisz) akik nem igazán tudják feldolgozni… Suzie története viszont ezzel nem ér véget, hiszen átkerül a másvilágra, arra a kis vékony mezsgyére, ami a mennyország és a földi lét között van félúton – innen figyeli a családját, a halála utáni történéseket, és innen próbál kontaktusba kerülni velük.
Egy közeli hozzátartozó halála, főleg, ha az egy 14 éves gyerek, nem múlik el hirtelen. Hatása hosszan tart, nehezen feldolgozható, az emlékek nem hagynak senkit nyugton, a tragédia megkerülhetetlenül ott marad a család életében. A helyzetet kezelni nem tudó szülők vergődését tökéletesen bemutatja ez a film, az anya elmenekül, az apa felelőst akar, felelőst keres, miközben kívülről nézve mindenki tudja a választ: -ezzel nem fogod visszahozni a lányod. Könnyű persze okoskodni, de mi is ezt éreznénk, ha a gyermekünk gyilkosa szabadlábon lenne. A nyomasztó hangulat meg az űr ami a lány után marad, kézzel tapintható a filmben. Előkerül az erősen alkohol fixált nagyi is, aki lazább természetével talán görcsoldóként van jelen, s aki néha tisztára úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Kicsit furcsa is a karaktere, próbáltam megérteni a tényleges szerepét, de nem sikerült. Talán a történet része akar lenni az által, hogy egy olyan karaktert formáz meg, aki minden családban megtalálható? Talán.
Miközben a család szenved, Susie a túlvilágon próbál valaszokat keresni, pl. saját helyzetének (ugye nem távozott még el teljesen) okára, illetve segíteni akarja gyilkosának elkapását, de mivel elég kevés a metszéspont a két világ között, erre kevés a lehetőség. Ez egyfajta vándorlás, ahol a “túlvilági” helyszínek erősen szürreálisak, és a lány emlékeiből építkeznek. Az ábrázolásuk magával ragadó, az érzelmek fizikai kivetülése úgymond nagyon szépen megoldott, de azt mégsem értem, hogy nekünk, nézőknek mit akar ez mondani. Nem vagyok földhöz ragadt típus, csak mondanivaló oldalról keresem néha az okokat, merthogy szép, látványos, az addig oké, de mennyire öncélú ezeknek a világoknak a bemutatása? Ha értitek mire gondok. Talán azt akarja ábrázolni, hogy a halál utáni élet első állomása nagyobbrészt a saját életünkből táplálkozik? Nem, ez túl egyértelmű. Vagy magát az elmúlás természetét akarja nekünk megmutatni? Esetleg csak azt akarja megmutatni, milyen az, amikor valaki félúton lebeg, és még lerendezetlen ügye miatt nem mehet el? Sok itt a kérdés. Nem a történet szempontjából, hanem az én szempontomból, mert én vagyok a néző és zavar, hogy nincs válasz. Nem szájbarágás kell, de ennél sokkal több.
A film végére természetesen Susie megtalálja a válaszokat, és vele mi is találunk párat, de sok kérdés nyitva marad. A mondanivaló meg a tanulság (ha ugyan van olyan ebben az esetben) számomra elvész, mégha a gyilkos ügyére pontot is tesz a film (hogy miként az más kérdés).
Van ahol azt olvastam, és más is azt mondta, hogy ez a film csak egy sztorit akar elmondani, ennyi. Mert én kerestem/keresem a válaszokat, hogy hol a tényleges monanivaló egy ilyen lassú filmnél, de egy – két magától értetődő apróságtól eltekintve nem igazán találtam. Persze azt is lehet mondani, hogy pont ezt akarja bemutatni – nincsenek válaszok bizonyos dolgokra, az élet megy tovább a maga medrében és kész. De ehhez meg nekem ez a film túl kevés. Ezt a tragédiát bemutatni és óvatosan, vallási oldalt erősen elkerülve az életről filozofálgatni egy 90 perces filmen át – Suzie látványos sodródásával a szürreális álomszerű világban ide-oda mégsem elegendő. Így mondom mégegyszer: kevés.
Akarva akratlanul is párhuzamokat keresek, ott van pl. a Faun Labirintusa, ahol a lány a képzelt világába menekül, ahol aztán a film végére úgymond eltéved, és a rendező összemossa nekünk ezt a valósággal: az esemény ott is egy tragédiába torkollik, de mennyire jobban meg volt oldva az egész! Mennyire több dolog történt, mennyivel több is volt az a film… Persze az már egy következmény volt, és mondhatni így összehasonlíthatatlan a tragédia Susie-éval, de mégis…mégis több és sokkal jobb, összefogottabb volt. Mondhatnék mást is, az Oscar díjas zseniális Ütközéseket, ami tényleg az életről szól, hogy megtörténnek a dolgok, az emberek életei összefonódnak egymással és… Igen, ott egy perc szürrealitás, vagy halál utáni filozófikus merengés nem volt, de mégis, benne volt a filmben, át volt itatva a sorsszerűséggel, az elmúlással és a drámával. Erre is mindenki felkaphatja a fejét, ugyanmár, mi köze a Lovely Bones-nak az Ütközésekhez? Megmondom. A személyes tragédiák megélése, azok sorsszerű láncolata, egymástól függetlenül is. Amit néha nem lehet kikerülni, mert megtörténik és kész. Szerintem nagyobb részt erről akart szólni a Lovely Bones, de nem sikerült sokat ebből átpaszírozni a nézőbe. Nem hiába olyan megosztottak azok a kritikák.
Verdikt: Nem rossz film a Lovely Bones (sikerült itthon jól lefordítani megint: Komfortos mennyországnak) csak kevés. Többet vártam volna tőle drámából, a történet továbbvezetéséből. Rakosgatod utólag össze a jeleneteket – ez most nem arról szól, hogy utólag meglátod az összefüggéseket, és az mennyire kúl, hanem arról, hogy főbb momentumok kaphattak volna erősebb hangsúlyt is, sőt lehetett volna több is ez a film, csak nem lett. A zenére és a képre viszont nem lehet semmi panasz, a szürreális világ is zseniális, ahogy a színészi teljesítménnyel sincs semmi gond (Stanley Tucci sorozatgyilkosként nagyon hiteles 
). Sokat akart mondani a Lovely Bones, aztán végül keveset sikerült átadni, s valószínűleg ez nem az eredeti sztori, a könyv hibája. Hanem a filmé. 6,5/10
Itthon március 11-től vetítik.
IMDB adatlap (6.7 pont)
Komfortos Mennyország hivatalos honlap
htá a könyvön biztos nem múlt, mert a könyv kurvajó. csak azért olvastam el, mert a filmben játszik a kollégám lánya (Carolyn Dando – Ruth)
de a filmet még nem láttam.
a komfortos mennyország címadásért járna egy saller