Zelda: Spirit tracks (DS)

Legutóbb hajóra, most vonatra szállunk az új Zelda DS részben, és minden okunk megvan arra, hogy meg is tegyük. A Zelda: Spirit Tracks hű marad a sorozathoz, régi alapokra építkezik, de kellő mennyiségű újítást is tartalmaz, a zseniális hangulatról, és a remek játékmenetről nem is beszélve.

Zelda bajban, de Link segít (újra)
Zelda hercegnőt elárulja a kancellár, aki gyorsan gonosz démon nagyúrrá változik, a hercegnő testét elragadja… A királyságban a közlekedésre használt vonatsínpályát meg eltűnteti… Link az egyedüli (milyen meglepő ), aki látja Zelda szellemét, és így közösen indulnak neki, hogy Zelda szelleme a testébe kerüljön, és helyreállítsák a sínpályákat meg a rendet a királyságban.

Jobb vonattal mint hajóval
A legnagyobb változás a legutóbbi Phantom Hourglass óta, hogy most nem hajóval, hanem vonattal fogunk közlekedni a helyszínek között. Megmondom őszintén, nekem ez jobban bejön mint a hajó, mert bár a pálya kötött, azért van egy csomó lehetőség amit a vonattal ki lehet próbálni, aprócska mellékszál, kalandelem, amivel elszórakozhatunk. Lényegében fel kell szabadítani területeket a vonat segítségével. Az egész klasszikus Zeldás alapelven működik, a történetben előrehaladva mindig aprócska fejtörőket és kisebb logikai feladványokat, harcokat kell legyűrni, felderíteni többszintes labirintusokat… Leküzdünk egy-két főellenfelet, és haladunk tovább.

A stylus majdnem mindenre elég
A játékmenet egyszerűen zseniális. A stylus-szal mindent lehet, Linket is azzal irányítjuk, még harcolni is azzal harcolunk, nagyon nem is kell másik gomb. Mégsem süllyed a játék klikkelőversennyé. (mint sok PC-s okosság, ami álbonyolultsága mögött egy olyan játék van, hogy hány balt tudsz nyomni egy másodpercen belül pl. a Torchlight) Link többféle “fegyverrel” rendelkezik, kardtól, vagy a klasszikus bumerángtól kezdve (aminek a repülési útját szintén meglehet rajzolni) egészen a kézi ventilátoros (:D) kütyüig, aminek a működéséhez a mikrofonba kell fújni, minden van, még korbácsként használható kígyó is. Régebben is volt, de most is tetszik az a megoldás, hogy pl. van olyan pontja egy barlangnak, ahova kellene a korbács, de mivel csak a játék egy későbbi részében kapjuk meg, ezért vissza kell látogatni ezekbe a labirintusokba. Persze nem muszáj, ezeken a helyeken általában nincs főszálhoz kötődő tárgy/fegyver, de esetleg van pénz, vagy valami, ami kellhet pl a vonat upgrade-jéhez, stb. A vonatot tehát lehet fejleszteni is, adott tárgyak kellenek adott fejlesztésekhez, ezeknek meg érdemes utánajárni… A fejtörőknél azonnal lehet jegyzetelni a térképre, vagyis segít a játék a feladatok megoldásában, nem kell papirokra rajzolni. A fejtörők nem mindig pofonegyszerűek, de nagyobb részükre rá lehet jönni kis gondolkodással, egy a lényeg, hogy csak végszükség esetén használjuk a walkthrough-t.
Ami újdonság, hogy a vonattal szállíthatunk embereket, ilyenkor a sínek mellett található táblák utasításai szerint kell lassítani/gyorsítani, a vonatot a támadásoktól megvédeni, különben utasunknak rossz kedve lesz és kezdhetjük elölről. Szállíthatunk halat, jeget, egyebeket is, illetve fényképeztethetjük is magunkat… A labirintusos fejtörőknél újdonság, hogy Zelda szelleme egy kis ügyeskedés után bele tud költözni ilyen hatalmas páncélos lovagba. Ő pedig más dolgokat tud megcsinálni mint mi, így közösen kell ügyködni, pl. tüskéken átgyalogol, a feje fölé tartott pajzson szállít minket, stb. Számtalan puzzle elem van rá építve. Teljesen önállóan lehet irányítani, a legegyszerűbb elem, hogy külön-külön kapcsolóra állunk egyszerre az ajtó kinyitásához. Nagyon ötletes rendszer. Másik újdonság, a fuvola. Flute, nem tudom hogy kellene ezt fordítani. Gyakorlatilag a mikrofonba kell fújni, miközben a stlyusszal irányítani magát a hangszert. Itt egy videó róla. Ez először jó poénnak tűnt, de ahogy nehezedik az amit játszani kellene, rohadtul nem vicces. Sőt izzasztó. Sőt…

Megvalósítás a Wind Waker nyomdokain
A Spirit Tracks az előző DS-es rész motorját használja ami a zseniális Wind Waker grafikai stílusát hozta DS-re. Vagyis rajzfilmes grafika, minden pontja szerethető, 3D, de stabil kamerával (csak a vonatnál forgathatjuk). A kivitelezés aprólékos, a karakterek szerethetőek, az egész világ az. Nagyon tetszik. A zenék is jók, hangok is, összhatásra grafikailag, zeneileg profi.

Verdikt
Szeretem a Zelda játékokat, bár csak egy GBA résszel (Minish Cap) egy kis Wind Wakerrel, és a két DS-es résszel játszottam. Ahogy a többiben, ebben is Sok-sok apróság van, sok felfedeznivaló, és játékidő. Majdnem mindenhol találunk valamit, a főszál mellett is van mit csinálni. A labirintusok mindig hoznak az új fegyverekhez újdonságot, mindig van mit agyalni, nem repetitív. Vicces minijátékok is vannak, a nyúlfogás, vagy a várban a training, jók a párbeszédek, összességében tetszik az egész.
Az tény, hogy grafikailag nem sok előrelépés történt az előző részhez képest (na igen, ott már kiaknázták a DS-t ), illetve egy pontja a játéknak baromi idegesítő, az a szerencsétlen fuvola. Még opcionális részeknél max kihagyja az ember, de más pontokon muszáj együtt zenélni a játékkal, és a mikrofonba fújást nagyon nem kezeli tökéletesen a gép. Persze lehet, hogy egy új DS-sel kiválóan menne, de ez a gép lassan 3 éves lesz, és szerintem poros a mikrofonja is. Utánaolvastam, hátha rosszul csinálok valamit, nem, teljesen jól csinálom, másoknak is akadtak problémái, nem lehet precízen fújkálni. A mikrofonfújás ventilátorhoz alkalmas, a fuvolához nem.
Összességében nagyon ajánlom minden DS tulajnak, a régi sémára épít, de azért van újdonság, kiváló hangulat vicces és egyedi feladványok, DS-re szabott (és nem nagygépről átrángatott) irányítás, ügyes megoldások jellemzik, sosem fogunk unatkozni. Sok játékfejlesztő példát vehetne róla…