“4. pálya vége. A nyavajás angyal után a szabadságszobor mindig kifog rajtam. Két bossharc egybekötve, jó kis vérfakasztóan izzadós Ninja Gaidenes szokás szerint. Idegeim feszülnek, jó taktikát túrok a neten. Valahogy csak le lehet győzni. Megvan, pár centis health csíkkal átesek a következő pályára. Örömújjongás, jöhet az 5. pálya. Másik 12 hátra van, mi lesz itt még vajon?
A Ninja Gaiden 2 szellemiségében az első részhez képest mit sem változott a fentiek alapján, de azért mégis. Az új rész a 360-as verzióhoz képest egy évvel később jött, emiatt plusz dolgokat építettek bele, de más oldalról viszont meg lett nyírbálva. Az első résszel összehasonlítva elmondható, hogy sokkal több esélye van az embernek végigjátszani, s ez javít a játék megítélésén, hiszen más dolgokban azért vannak hiányosságai.
Sallangmentes “B” sztori
A történettel nem igazán húznám az időt, mert elég bugyuta, és az első részhez hasonlóan erősen “B” kategóriás: Ryuval meg pár harcművészetben (és mellesleg) tehetséges (:D) hölgyeménnyel kell a gonosz Fiend-eket halomra gyilkolni, és ezáltal megmenteni a világot.
A hentelés rendszere
Egyenes vonalú, leágazásokat mellőző pályákon keresztül harcolunk folyamatosan: – szörnyek/ellenfelek megjelennek, – kicsináljuk őket mind egy szálig, – haladunk tovább, -újabb szörnyhullámok. Persze a sztori miatt változik a környezet, de a lényeg nem igazán. Vagyis a történet másodlagos, a játék gerince maradt a régi: a harcrendszer elsajátítása és a fegyverek használatának kitapasztalása. Illetve a fegyverek, harci technikák optimális kiválasztása adott ellenfelekre. Fegyverekből egészen sok van, és mivel mindegyikkel máshogy érünk el sikereket (?) 
, ezért mindenki optimálisan azt fejleszti majd magának, amivel a legügyesebben tud harcolni, vagy a legjobban a kézreáll neki. Nálam ez a dupla kard volt, gyakorlatilag miután azt megkaptam, a Ninja Swordot nem is használtam csak egy-két boss harc erejéig. Ezt jónak tartom, mármint, hogy nem csak a fő fegyver a használható, hanem a többi is, amit ad a játék. A fegyverek mellett van ninja “mágia” is, a Ninpo, ezekből is több féle van, és ezek is fejleszthetőek, nyilván itt is kiválaszthatjuk, hogy nekünk mi az optimális. Felfedezés nem igazán lesz, hacsak valaki arra a pár rejtett ládára nem gondol, amit elég könnyen meg lehet találni.
Kevés vérrel tálalva
A játék kinézetére nem lehet panasz, átlagosnál azért szebb, ha kiemelkedőnek nem is lehet nevezni. Az ellenfelek jól ki vannak dolgozva, bár vannak köztük vicces kinézetűek (ezek jól illeszkednek a “B” sztorihoz). Vér ugyan van a játékban, de ebből jóval kevesebb mint az eredeti verzióban. Nem folyik patakokban, de azért van. Ryu jellegzetes mozdulata, ahogy kicsapja a katanából a vért a harc után, a játék egyik legjobb pontja. A zene nekem nagyon bejött, meg a hangok is, arra semmi panasz nem lehet.
Multiplayer
Van Coop! Ez nagy poén, főleg, hogy lehet a gép irányította is a másik játékos, bár természetesen a rendes coop az igazi poén.
Pro
A harcrendszer továbbra is kiváló. Az ellenfelek végtagjait le lehet csonkolni, aminek eredményeképpen pl. láb nélkül másznak a földön, de még próbálnak harcolni. Nem vagyok beteg, de inkább vicces , mint brutális. A főszörnyek legyőzésére ugye mindig megvan a módszer, de az értelmesebb és sűrűbb csekkpont rendszer miatt ezt ki is lehet tapasztalni, ezáltal jobb is lett. A csekkpontoknál, az első save-eknél maxra tölti az energiánkat a játék, ez is sok segítség. A technikák megtanulása szerintem egyszerűbb és egyértelműbb, illetve a fegyverek és a ninpo fejlesztése is sokkal jobb lett mint az első részben. Framerate problémák nincsenek, ezt is javítottáka boxos verzió óta. Ezeknek az egyértelmű következménye, hogy a játék tényleg könnyebb, fogyaszthatóbb mint az első rész. A játék magával tud ragadni, és nehezen letehető, “na még a következő csekkpontig elmegyek” kategória.
Kontra
Kamerakezelés. Már a boxos verzióban is gondok voltak vele, de ezen nem sikerült javítani. Bizonyos részeken Ryu szalad fel a lépcsőn, a kamera a nyomában, de nem a válla felett van, hanem olyan nézetben, mintha egy tacskó hátára rögzítették volna. Ennek az az eredménye, hogy főleg a játék elején, ahol sok ilyen pályatervezési zsákutca van, egyáltalán nem látjuk mikor jön az ellenfél. Aki NGS-sel játszott az tudja, hogyha nem mindegy ki üt először. Aztán ott a másik dolog, hogy nem egyenletesen nehezedik a játék, hanem vannak nehezebb pontjai. Így tehát, ahogy a bevezetőben írtam, a játék legnehezebb pontja a 4. chapter végén volt, nem a legutolsó három egymás utáni bossharcnál. Rosszul van kiegyensúlyozva. Aztán vannak grafikai Vsync problémák is, illetve szinte megbocsájthatatlan a nagyon gagyi sztori, és az ezekhez tartozó bárgyú, félelmetesnek szánt videók.
Verdikt: Ninja Gaiden 1,5
Az Xbox imádó Playstation ellenes Itagaki – a játék atyja – nagy dirrel-dúrral távozott a Tecmotól tavaly. Végig hangoztatta, hogy a játék xbox360 only, de úgy tette ezt, mintha valami iszonyat nagy dobás lenne, és hatalmas dolgokból maradnak ki a PS3 tulajok, ha ezzel nem játszanak. Aztán átportolták, framerate hibákat orvosoltak, bugokat javítottak. Most, hogy végigjátszottam a játékot, azt kell mondanom, hype és túlzás volt ez a nyilatkozat. Mert a Ninja Gaiden Sigma 2 tényleg jó játék, de nem nő fel a platform igazi nagy dobásai közé, sőt, több multiplatform játékhoz sem, hiszen alig fejlődött az első részhez képest. Semmi extra nincs benne azon kívül, hogy az első rész hiányosságait kipofozták (fejlődés). Sajnos az átvezető videok gagyiságát is versenyeztetni lehetne. Másik dolog, hogy a minőség sem egyenletes szerintem, mert a játék igazán a felétől (repülős rész) indul be, onnantól hozza azt a szintet amit ténylegesen elvártunk volna az elejétől, onnantól jönnek azok a részek amiket szeretni lehet. Az olcsó poén, minthogy “sixaxissal mozgatjuk a női főszereplők kebleit” is visszafele sült el nálam a csákknorisz filmet idéző sztoriban – először röhögtem, de másodszor inkább a játék egyszerűségét jellemzi.
Nem második rész ez, hanem valamiféle folytatás akar lenni, csak újítások nélkül, talán a multiplayert lehetne kiemelni, meg a csonkolásokat, de ez manapság második résznek kevés. A harc zseniális, élvezetes, ráadásul a pokoli nehézségből alap fokozaton visszavettek, a hangulat is bizonyos pontokon kiváló, de a tényleges fejlődés hiánya az egészre rányomja a bélyegét. Érdemes végigtolni, de elmerülni benne lehetetlen. 7/10
Az első rész nekem olyan mértékben volt frusztráló néhol, hogy kb. a felénél abbahagytam. Pedig abban is voltak élvezetes csaták, és maga a küzdelem jó volt. Mikor kijött a második rész, eszembe se jutott megvenni.
Érdekes, hogy a rivjú alapján, pont lett kedvem játszani vele, mert úgy tűnik hogy javítottak rajta. Arról meg inkább hallgassunk, hogy miért nem sikerült már az első részből is sokkal többet kihozni, vagy hogy a pékbe nem tudnak egy rendes, vsync probléma mentes kódot írni.