Leginkább a tűző napon, fedetlen fővel rohangálás miatt telt izzasztó munkával a vasárnap, de én akartam. Önként és dalolva. Történt, hogy a hét közepén megkeresett Orosz Péter, egykori Totalcar illetve Belsőség blog “fame”, van-e kedvem részt venni az egyik projektjében. Gondolkozás nélkül igent mondtam a doktor úrnak. A munka oroszlán részét ő és Fenyő Balázs végezte, de nélkülözhetetlen segítség volt Polgár Nati is. Aki akkor sem akadt ki, ha épp az egy nappal korábban még rendben funkcionáló napraforgó mezőn minden virág a fejét lógatta… Nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. Kb 8 órát töltöttünk fotózással és forgatással, kb. 3 óra nyersanyagot rögzített Péter, amiből a tervek szerint egy 3 perces film készül majd új blogjára a Hyperleggera-ra. Tovább >>
Egy norvég, egy dán svéd és négy magyar játékos szereplésével nemzetközi, meghívásos, totál amatőr, kocapóker estet tartottunk. Hullámzó teljesítménnyel - magamat nem meghazudtolva, gyakran túlságosan is kockáztatva - a harmadik helyre futottam be, 2000 forint mínusszal. Felfogható úgy is, 5 óra szórakozás két mozijegy áráért.
Gondolom a képzőművészek is így vannak vele, de egy-egy fotó, kép igazán teljes a címével válik, gyakran egész más “megvilágításba” helyezve, más jelentést adva. Egy időben kifejezetten élveztem a megfelelő cím megtalálását, sőt külön nehezítésként a “hat szavas történetek” flickr csoportba is megpróbáltam pár képet csinálni, illetve a meglévőket megfelelő címmel ellátni a részvételhez. Mostanában elég ellustultam, a koncert fotóknak csak az előadók, együttesek neveit adtam meg címként… (hátha több találat esik be a keresőkből…) de csak össze kell szedni magam és ha lehet, akkor meg kell próbálni akár tekerni egyet-kettőt a képek mondanivalóján. Ti pl. milyen címet adnátok a fenti képnek?
A fotót még március végén lőttem a mobilommal, de vhogy eddig elkallódott a merevlemezen… bár amilyen szar pár napunk volt mostanában, akár most nyáron is találkozhattam volna Neoval. Szóval ilyenkor sajnálom, hogy messze nem vagyok olyan elkötelezett fotós, mint Machomedia Gergő, aki nem csak punci fotózásra viszi magával a masináját, de konkrétan a sarki zöldségesig nem megy el a tükörreflexes gépe meg egy pár objektív nélkül. Amikor látom milyen utcán heverő brutál témákat csíp el, neki adok igazat.
Most hétvégén tartották az idei rapper - MC bajnokság döntőjét, ahol a hazai rímfaragók krémje mérte össze tudását ritmikus “oltásból”. Nem tudom jobb volt-e, hogy nem láttam még az Eminem féle 8 miles c. filmet, de jó műsornak bizonyult ez a kis ungerische fikázó bajnokság. Mondjuk az erősen a vulgaritásra építkező versenyzőket én személy szerint nem igazán tudtam értékelni. Szerencsére a közönség és a zsűri sem volt igazán vevő erre a stílusra és azok jutottak tovább az elődöntők során, akik szabadverselésben, gyors asszociációban jeleskedtek inkább. Talán a szemfülesebbek már láttak az eseményen készült fotóimat az oldalsó menü sávban, de a flickr oldalon is megtekinthetőek az érdeklődők számára.
Még be nem futott, meg nem értett, hazai zenekarokat bemutató sorozatunkban ma a Tapeunderground formáció szerepel. Kb három hete hallottam egy kellemes elektronikus számot a Petőfin amikor épp hazafelé vezettem. Gyorsan bele is tapostam a gázba, hogy a rádió honlapján meg tudjam nézni ki az épp hallható előadó, illetve mi a szám címe. Rövid guglizás után megvolt a zenekar honlapja ahonnan letölthető egyébként a demó lemezük is. Újabb fél perc múlva kiderült, egy héttel később a József Attila művházban lépnek fel, akár élőben is meghallgathatom a bandát… Fel is rámoltam a fényképező gép aparátust és csináltam pár képet a koncerten. Már amikor nem a parkettán hanyatt fekve hallgattam a produkciót…
Gondolom már többen hallottátok, hogy az Adobe elindította Photoshop Express szolgáltatását, mellyel mindenféle program telepítése nélkül, kedvenc böngésződben teszi lehetővé fotók, képek, rajzok retusálgatását, mindenféle manipulálását. Gondolom nem vagyok vele egyedül, de a PS képességeinek töredékét sem használom ki “fotó buzizáshoz”, ezért már ahhoz is lusta vagyok, hogy warezben leszedjem, feltegyem. Persze egy online eszköz nem alkalmas (ma még) nyomdai alapanyag, falra kirakható nagyítás készítésére. Mégis, web oldalunkra, flickr vagy facebook profilunkba szánt képeinkhez nem is feltétlen van szükség többre.
Én egy ideje követem az Aviary projektet, amiben számtalan hasonló online (madárról elnevezett) flash alkalmazás készül fotó, videó, 3D és zenei tartalmak előállítására. Hogy kb mire képes az ő pixel mahinátoruk, a Phoenix, álljon itt egy videó:
Ha valaki ez, meg a cég blogjában található cikkek és hasonló videók alapján kedve lenne kipróbálni a béta fázisban lévő szolgáltatást, az dobjon meg egy levéllel. Az első kommentben 5 jelentkezőnek elküldök egy-egy meghívót. (tessék az email mezőt pontosan kitölteni)
Aki nézte péntek este a plastik.hu élő internetes TV adását, az tudja, abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy én is bohócot csinálhattam magamból egyenes adásban. 
Megmondom őszintén, nem éreztem, hogy annyira kézben tudtuk volna tartani a műsort. Egyedül Józsi próbálkozott vele, de mi a legkisebb döccenőt egyből kihasználtuk, hogy a kamera helyett inkább egy rétest vagy egy szelet kolbásszal töltött kenyeret majszoljunk a forrásban lévő halászlét szaglászva. Oltári buli volt, és talán ha kicsit előre össze van lőve, tesztelve a technika, akkor többet sikerül átadni a hangulatból. Minden esetre álljon itt még pár “behind the scenes” fotó az érdeklődők részére.
A hozzám hasonló, érdeklődő fotóamatőrök számára még elmesélném, hogy a Józsiról készült esti portrét ill. a tűzugrós jelenetet miként csináltuk: Gaba vakuja (Canon EX580) került az én gépemre, amit master üzemmódba állítottunk. Gaba kezébe nyomtam a saját, slave módba kapcsolt vakumat (EX 430) és a gépre szerelt (főfényt) az égnek irányítottam, hogy csak a vakura szerelt fehér lap által visszavert fény kapja Józsi frontja. Közben a slave vakuval jól oldalba lett dörrentve oldalról, dirrektben. Ez lett az eredmény.
Ja! Az este egyik számomra emlékezetes pillanata, Józsi kamerán kívüli félmondata volt:
Egyszerű szolgája vagyok én a blogger közösségnek…
Retrospektív, sőt egész pályafutásukat átölelő születésnapi bulit tartott hazánk egyik legjobb, de idehaza kevésbé elismert rock/metál bandája, a FreshFabrik. Olyan régi tagok álltak színpadra, akik nagyon rég nem (netán még sosem) zenéltek már együtt. Ahogy Szabó András, a zenekar atyja és motorja is elmondta, megható élmény volt. Nekünk nézőknek is. Én legalábbis nagyon vén szarnak éreztem magam, amikor a Lamentation-re együtt mozdult a tömeg vagy ahogy a ráadásban a Serious (tap-tap)-ra őrült pogózásba, ugrálásba kezdett mindenki.
Csináltam pár fotót a koncert alkalmából és igyekszem majd feltenni belőlük párat a flickr-re. Elég kihívás volt bármi értelmes expozíciót csinálni, mert hol a stroboszkóp villogása szívatta a fényképezőgépet, hol a vörös fény (digitális gépnek teljesen szopó). És amikor épp még jó is lett volna a színpad világítás, akkor persze beindult a tankálcázó ködgép…
Igazából sosem lelkesedtem a terepjárókért, de a Navara az egy olyan böszme autó, hogy mindig megörülök neki ha látok egyet. Bármerre is járjak.
Itt megy a pörgés
> Zsuzsi > ...
> Rodeo Dr > Greg > FB2 > ...
> maques > maques > Máté > ...
> Greg > Raffla > ...
> Greg > barika > ...
> Sipec > ...
> Zsuzsi > Csanád > ...
> Csanád > ...