A szemfülesek már észrevehették oldalt a flickr blokkon, hogy a hétvégén a soproni VOLT Fesztiválon jártunk. Nem mintha akkora nagy Manson rajongók lennénk, de hát egy ekkora szép embert egy fotós nem hagyhat ki. Mondjuk a városi legendákban emlegetett faaprítóval való csirke darálás, meg a díszletmester orális fixációja kimaradt, egyetlen szájrapuszit kapott a gitáros, illetve hol kézzel, hol mikrofonnal nyúlkált a nadrágja első-hátsó felében. Hát ez ellen szólaltak fel a magyar egyházak és Szikora Róbert… Persze a nézőközönséget elnézve, nem biztos, hogy túlzó ez a reakció. Nem vagyok benne biztos, hogy Manson minden 14 év alatti rajongója tisztában van vele, ez egy “avantgarde” színház…
Tegnap este az A38-on járt egy közönség találkozó erejéig, a holland Nincs lehetetlen fesztivál keretében, Anton Corbijn fotográfus, rendező. A rendezvény ugyan ingyenes volt, a helyszín miatt viszont csak kb 150 érdeklődő fért csak be. Mondanom sem kell, pillanatok alatt elfogytak a regisztrálható helyek… ha nem is egyszerűen, de sikerült jelentkeznem, bejutnom, mert egyszerűen számomra kötelező volt a részvétel. Úgy ahogy sokan mások is, én is a Depeche Mode-dal készült munkái kapcsán ismertem meg, aztán már a zenekartól vagy éppen a zeneipartól független alkotásait is kerestem, kutattam. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan milyen módon inspirál, de nagyon fontosnak érzem munkáit a fotózás iránti érdeklődésem kapcsán. Első fekete-fehér fotóimat 8 évesen egy Szmena márkájú orosz géppel készítettem, mégis középiskolás koromban, talán épp Corbijn hatására lett a fotók készítése egy sokkal tudatosabb tevékenység. És a négyzetes formátum preferálása is valahogy tudat alatt innen eredhet, nem csak azért vágom ilyenre képeimet, mert a flickr-en jobban néznek ki majd így. 
Szóval itt volt ez a varázslatos figura, egy igazi “self-made man”, akiről a zenészek, színeszek csak úgy beszélnek “a magas, őrült holland”. Hát tényleg magas és tényleg kicsit fura a holland humor angolul magyar fül számára Gondolom mindenki aki ott volt egy meghatározó élménnyel gazdagodott. Számomra az üzenet megint csak az volt, a fotózás nem a technikáról, de még csak nem is a látásmódról szól, mert ezek megvehetőek, megtanulhatóak, hanem arról, milyen kapcsolatot tud kialakítani a fotós és a fotó tárgya, mert a köztük lévő hangulat, atmoszféra fogja megkülönböztetni a képet a mások által készítettektől.
Werk (work/munka) c. kiállítása április 29-től július 5-ig megtekinthető a Ludwig múzeumban. Bónuszként pedig megtekinthető saját remake-je, a Coldplay együttes Viva la Vida videójának alternatív változata, amivel Chris Martinék a Depeche Mode és az Enjoy the Silence videójuk előtt kívánt tisztelegni. Anton saját bevallása szerint ez a legkisebb költségvetésű videója amit valaha készített, mindenhová biciklivel közlekedtek a forgatás során. És Chris Martin fején konkrétan az a korona van, amit 19 éve Dave Gahan viselt az eredeti videó forgatása során.
Talán már egy éve is meglehet, hogy bevezette a Flickr “Pro” felhasználói számára a látogatottsági adatok elérhetőségét. Nagyon egyszerű, messze nem egy Google Analytics eszközt kell elképzelni, de azért érdekes dolgokat találhat az ember. Az én képeimen pl. a Flickr saját belső közössége generálja a forgalom nagyobb részét (50-66%) és a kereső oldalak közül a Google képkeresője hozza a legtöbb látogatót (20-21%). Annyi ugyan látszik, a Yahoo (a Flickr tulajdonosa) saját képkeresőjében kiemelt helyet kapnak a képek, de ezzel együtt sem tud annyi kattintást produkálni mint a Google szolgáltatása. És ugyan a statisztika nem túl kifinomult, sőt rugalmasnak meg pláne nem nevezhető, de azt minden kis pajtás megnézheti, milyen kulcsszavakra keresve találják meg képeit a keresőkön keresztül érkező látogatók. Magam is nagyon meglepődtem, hogy pár kifejezésre névre az én képem volt az első találat a Googleben:
- Czutor Zoltán, a Belmondó együttes énekese
- Háborgató Maszkura, Sprite Hip-Hop tehetségkutató mikrofonbetyár finalista
- NomaGróf, egy másik mikrofonhuszár döntős
- Because I want You, a Placebo utoljára megjelent lemezének egyik legnépszerűbb dala
- Kishonti Ildikó, színésznő, díva
- No expression, egy sor ami megihletett a Tears for Fears zenekar Mad World című számából, ami később a Gary Jules előadásában, a Gears of War trailer-ében szerepelt és lett újra sikeres. Épp a körmömet készültek leszedni a műtőben, amikor megláttam a doboz maszkot amivel az orvostanhallgatók gyakorolnak…
Leginkább a tűző napon, fedetlen fővel rohangálás miatt telt izzasztó munkával a vasárnap, de én akartam. Önként és dalolva. Történt, hogy a hét közepén megkeresett Orosz Péter, egykori Totalcar illetve Belsőség blog “fame”, van-e kedvem részt venni az egyik projektjében. Gondolkozás nélkül igent mondtam a doktor úrnak. A munka oroszlán részét ő és Fenyő Balázs végezte, de nélkülözhetetlen segítség volt Polgár Nati is. Aki akkor sem akadt ki, ha épp az egy nappal korábban még rendben funkcionáló napraforgó mezőn minden virág a fejét lógatta… Nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. Kb 8 órát töltöttünk fotózással és forgatással, kb. 3 óra nyersanyagot rögzített Péter, amiből a tervek szerint egy 3 perces film készül majd új blogjára a Hyperleggera-ra. ‘Hamarosan…’ itt folytatódik >>
Egy norvég, egy dán svéd és négy magyar játékos szereplésével nemzetközi, meghívásos, totál amatőr, kocapóker estet tartottunk. Hullámzó teljesítménnyel – magamat nem meghazudtolva, gyakran túlságosan is kockáztatva – a harmadik helyre futottam be, 2000 forint mínusszal. Felfogható úgy is, 5 óra szórakozás két mozijegy áráért.
Gondolom a képzőművészek is így vannak vele, de egy-egy fotó, kép igazán teljes a címével válik, gyakran egész más “megvilágításba” helyezve, más jelentést adva. Egy időben kifejezetten élveztem a megfelelő cím megtalálását, sőt külön nehezítésként a “hat szavas történetek” flickr csoportba is megpróbáltam pár képet csinálni, illetve a meglévőket megfelelő címmel ellátni a részvételhez. Mostanában elég ellustultam, a koncert fotóknak csak az előadók, együttesek neveit adtam meg címként… (hátha több találat esik be a keresőkből…) de csak össze kell szedni magam és ha lehet, akkor meg kell próbálni akár tekerni egyet-kettőt a képek mondanivalóján. Ti pl. milyen címet adnátok a fenti képnek?
A fotót még március végén lőttem a mobilommal, de vhogy eddig elkallódott a merevlemezen… bár amilyen szar pár napunk volt mostanában, akár most nyáron is találkozhattam volna Neoval. Szóval ilyenkor sajnálom, hogy messze nem vagyok olyan elkötelezett fotós, mint Machomedia Gergő, aki nem csak punci fotózásra viszi magával a masináját, de konkrétan a sarki zöldségesig nem megy el a tükörreflexes gépe meg egy pár objektív nélkül. Amikor látom milyen utcán heverő brutál témákat csíp el, neki adok igazat.
Most hétvégén tartották az idei rapper – MC bajnokság döntőjét, ahol a hazai rímfaragók krémje mérte össze tudását ritmikus “oltásból”. Nem tudom jobb volt-e, hogy nem láttam még az Eminem féle 8 miles c. filmet, de jó műsornak bizonyult ez a kis ungerische fikázó bajnokság. Mondjuk az erősen a vulgaritásra építkező versenyzőket én személy szerint nem igazán tudtam értékelni. Szerencsére a közönség és a zsűri sem volt igazán vevő erre a stílusra és azok jutottak tovább az elődöntők során, akik szabadverselésben, gyors asszociációban jeleskedtek inkább. Talán a szemfülesebbek már láttak az eseményen készült fotóimat az oldalsó menü sávban, de a flickr oldalon is megtekinthetőek az érdeklődők számára.
Még be nem futott, meg nem értett, hazai zenekarokat bemutató sorozatunkban ma a Tapeunderground formáció szerepel. Kb három hete hallottam egy kellemes elektronikus számot a Petőfin amikor épp hazafelé vezettem. Gyorsan bele is tapostam a gázba, hogy a rádió honlapján meg tudjam nézni ki az épp hallható előadó, illetve mi a szám címe. Rövid guglizás után megvolt a zenekar honlapja ahonnan letölthető egyébként a demó lemezük is. Újabb fél perc múlva kiderült, egy héttel később a József Attila művházban lépnek fel, akár élőben is meghallgathatom a bandát… Fel is rámoltam a fényképező gép aparátust és csináltam pár képet a koncerten. Már amikor nem a parkettán hanyatt fekve hallgattam a produkciót…
Gondolom már többen hallottátok, hogy az Adobe elindította Photoshop Express szolgáltatását, mellyel mindenféle program telepítése nélkül, kedvenc böngésződben teszi lehetővé fotók, képek, rajzok retusálgatását, mindenféle manipulálását. Gondolom nem vagyok vele egyedül, de a PS képességeinek töredékét sem használom ki “fotó buzizáshoz”, ezért már ahhoz is lusta vagyok, hogy warezben leszedjem, feltegyem. Persze egy online eszköz nem alkalmas (ma még) nyomdai alapanyag, falra kirakható nagyítás készítésére. Mégis, web oldalunkra, flickr vagy facebook profilunkba szánt képeinkhez nem is feltétlen van szükség többre.
Én egy ideje követem az Aviary projektet, amiben számtalan hasonló online (madárról elnevezett) flash alkalmazás készül fotó, videó, 3D és zenei tartalmak előállítására. Hogy kb mire képes az ő pixel mahinátoruk, a Phoenix, álljon itt egy videó:
Ha valaki ez, meg a cég blogjában található cikkek és hasonló videók alapján kedve lenne kipróbálni a béta fázisban lévő szolgáltatást, az dobjon meg egy levéllel. Az első kommentben 5 jelentkezőnek elküldök egy-egy meghívót. (tessék az email mezőt pontosan kitölteni)
Itt megy a pörgés
> Sam. Joe > ...
> norbi2k > ...
> Iceakos > tundra > tundra > Mithorn > Mithorn > ...
> version > kaqxar > ...
> andris > CUSTOMHEAVY > ...
> zephyr > mnmlst > ...
> medoc > ...
> Máté > ...