Nagy tisztelője és kedvelője vagyok J.R.R. Tolkien munkásságának, illetve ezen a vonalon továbbhaladva figyelemmel kisérem a könyveiből készült filmeket is. Úgy néz ki egy-két konkrétumot sikerült megtudni a készülő új filmből, ezt szeretném megosztani.
Guillermo del Toro (Hellboy, Faun Labirintusa) fogja rendezni J.R.R. Tolkien – A hobbit című könyvének filmadaptációját. A rendező kiválasztása nem tudom mennyire optimális, de a Faun Labirintusa alapján nincs okunk aggodalomra. A forgatókönyvet Peter Jackson és Philippa Boyens írja, ők írták a Gyűrűk Ura forgatókönyvét is, reméljük hogy maximum annyira térnek el majd a könyvtől, ahogy a Gyűrűk Uránál tették, különben lesznek problémák vele… A szereplőket egyelőre csak pletykálják, de Ian McKellen nagyon valószínű, hogy újra Gandalf bőrébe bújik, hiszen ő erősítette meg a forgatás időpontját, ami idén júniusban indul Új Zélandon és várhatóan egy évet vesz majd igénybe. Bilbó szerepét a pletykák szerint a pókember Tobey Maguire fogja játszani, reméljük jól választanak.

A történet
Karácsony előtti éjszaka egy angyal érkezik a földre, felszereli magát nehézfegyverekkel, és elindul egy sivatagi fogadóba, hogy megvédje az ott rekedt maréknyi embert, de leginkább egy terhes fiatal nőt, Isten pusztításával szemben. Ugyanis Isten beunta az emberek hülyeségét, és úgy döntött elsöpör bennünket örökre. Ellenben, ha a nő gyereke megszületik, akkor fennmarad az emberiség, ha meg nem, akkor szevasz zöld bolygót rongáló főemlősök! Zavaros? Az.

A kis csoport vegyes társaság, idősebbekből és fiatalabbakból, fehérekből és feketékből, nőkből és férfiakból, szimpatikus és kevésbé jó fej emberekből áll. Minden típusból egy darab, akiket már láttunk szinte minden hasonló filmben.
Az angyalról kiderül, hogy ő Mihály arkangyal, aki ellenszegül Istennek, mivel szereti az embereket és tudja, hogy Istennek valójában arra van szüksége, hogy megmentsék az emberiséget. Csak ezt Isten még nem tudja. Vagy nem tudja elmondani, hogy mit akar, mert biztos rosszul fejezi ki magát. Mihály bezzeg tudja, és Gabriel angyal haverjával is szembe helyezkedve, meg akarja védeni az emberiséget
Isten, valami érthetetlen okból, most nem özönvizet küld a gyanútlan népre, hanem démonokat vagy miket költöztet bele átlagemberekbe, akik folyamatosan támadják a vendéglőt, egyre nagyobb hordákban, már-már légiónyi (értjük ugye?) seregekben, egészen a végkifejletig.
Közben próbára teszi a bentiek lelkivilágát olyan „előre nem látható” trükkökkel, mint a kisgyerekbe költöztetett démon, akit persze megvédenének, mert olyan kis ártatlan, pedig valójában gonosz és ölni akar. Na, ilyet még sosem láttam egy filmben sem, nem számítottam rá, és úgy megijedtem, mint még soha. Csupa kiszámítható klisé az egész.

A hangulat
Az első húsz perc rendben van. Mennyből az angyal, jönnek a démonok, akik beköltöznek az emberekbe, és a világ végén egy maroknyi ember a tudta nélkül sodródik bele a végjátékba. Az első húzósabb jelenet – amikor egy öreg néni érkezik az étterembe és az események váratlanul véres fordulatot vesznek – még működik, de utána ellaposodik az egész és kimondottan unalmassá válik. A rendező múltja miatt a látványba nem tudnék belekötni, de minden más közepes vagy annál is gyengébb. Sajnos.

A közreműködők
Rendező – Scott Stewart
Eddig leginkább vizuális effekt felelős volt, olyan filmekben mint az Iron Man, Pirates of the Caribbean, Die Hard 4, Grindhouse, Sin City; vagyis ebből a szempontból nem rossz az indulás. Ez a második rendezése, és jelen esetben a történetért is ő a felelős. Nem mondanám, hogy rossz a rendezés, mert vannak egész jó jelenetek (pl. plafonon ugrálós, vérengzős jelenet a mammerel), de azért maradandónak nem nevezném.
A teljes szereplőgárda erősen közepeset nyújt, semmi különös, ami persze simán lehet azért, mert az összes szerep sablonos és szimpla. Csupa egysíkú szereplő, és lássuk be ha valakinek az a szerepe hogy legyen kemény, vagy szép és terhes, azt nehéz brillírozva előadni.

Michael – Paul Bettany
A jobbik angyal, aki meg akarja menteni az emberiséget, és nem azt adja a nagyfőnöknek amit kér, hanem amire szüksége van. Vagyis ellenszegül, mert ő tudja mi a helyes, hite megingathatatlan, karja erős, a szárnyát meg lazán levágja kiskéssel, mert majd úgyis visszanöveszti. Amúgy vicces egy akció horrorban a bibliai neveket magyarul olvasni: „Mihály vagyok.” He-he.
A színész leginkább a Da Vinci Code-ból lehet ismerős. Ő volt a vallási fanatikus. albínó gyilkos (Silas). Ezen felül talán még említésre méltó a Kirsten Dunst-al közös Wimbledon, ami egy nem teljesen nézhetetlen teniszezős, szerelmes, vígjátékos szombat délutáni matinéfilm.

Charlie – Adrianne Palicki
Az egynevű főhősnő, akinek egy dolga van, hogy a háttérbe vonulva ne haljon meg, terheskedjen, aztán meg szüljön, de izomból. Minden szereplőnek van vezetékneve, kivéve a két angyal, meg ő. Ha sokat kombinálok, akkor lehet, hogy ez valami nagyon elvont utalás arra, hogy ő is valamiféle angyal. Nyilván ő lehet a transzvesztita, önmegtermékenyítő, Karcsi angyal.
A csaj gyakorlatilag sorozat szereplő és a Smallville-től elkezdve a CSI-okon át a Supernatural-ig bezárólag csomó mindenben játszott. Legnagyobb erőssége, hogy jól néz ki. Ezzel még sokra viheti.

Jeep Hanson – Lucas Black
Ő a jó srác, aki jót tesz, jóra gondol, jó céljai vannak, jól viselkedik és szerelmes Károlyba. Nyilván az a reális, hogy csak a csajt akarja becserkészni, aki viszont terhes, így marad a jókodás és a türelem, amíg nem lesz szabad a pálya.
TV-s múlt után a legnagyobb szerepe a The Fast and the Furious: Tokyo Drift főszerepe. Ez mindent elmond. Arra sem emlékszem, meg erre sem fogok.

Gabriel – Kevin Durand
Az ellenfélangyal, aki betartja a szabályokat, és kiírtana mindenkit.
Szintén TV-s a múltja, de a jellegzetes feje miatt emlékezni is lehet rá, mondjuk a Lost-ból, vagy az X-Men Origins-ből

Kyle Williams – Tyrese Gibson
A kemény, feka srác, aki nélkül nincs világvége film. Tudja merre hány méter, káromkodik, van pisztolya, tudja használni, de a lelke mélyén jó és a kemény külső csak álca. Mondjuk van egy jelenet a film elején, amikor hazatelefonál, és nagyon határozottan küzd a gyereke láthatási jogáért, vagy mi. Aztán amikor megtudják, hogy mindenki kinyiffant és már csak ők élnek, nem nagyon rinyál a gyereke után. Lehet, hogy mégis kemény csávó.
Az egyik legismertebb arc a filmben. Néhány ismert akciófilm (Transformers részek, Death race, 2 Fast 2 Furious , Four Brothers) van a rovásán, és két olyan film ami kimondottan ajánlható: The Take John Leguizamo-val, amiben pénzszállítók és egymással küzdenek, valamint a Baby Boy, ami teljesen nézhető fekete gettós vígjáték/dráma/krimi Snoop Doggal és Ving Rhames-el.

Bob Hanson – Dennis Quaid,
Ő üldöz mostanában. A múltkor a Pandorum, most meg ez. Meglepődtem, amikor feltűnt a képben. Most ezzel rendesen mellé nyúlt. Gondolom kenyérre kellett a pénz, és egy kis favágás belefér. Jól hozza, az idősebb bölcs férfit, aki jót akar, felmarkolja a gázsit, oszt’ csókolom!

Összegzés
Jól indul, és lett volna benne lehetőség, de nagyon nem áll össze, és az egésznek semmi értelme nincs. Az sokat elárul, hogy valamikor a film felénél már internetezgettem kicsit, plusz telefonáltam anélkül, hogy leállítottam volna filmet. Nem ajánlom, csak ha mondjuk a Maunika só, meg eközött kell választani. (4/10 – a mammeres jelenet miatt, egyébként még kevesebb)

Hétvégén sikerült az itthoni bemutató előtt megnézni a filmet. Peter Jackson új mozijáról sok helyen sokfélét írtak, nagyon kíváncsi voltam rá, mi készteti erre a tömeget. A film megnézése után már egészen érthető dolog ez, számomra meglehetősen felemás “élmény” volt, kicsit kusza és messze nem összefogott történettel, mondanivalóval. Ezt persze be lehet tudni annak, hogy a film alapját egy könyv adja, ami (mint sok más film esetében) sokkal összefogottabb, teljesebb élmény az azt olvasók szerint.

A történet a 70-es évekbe repít minket vissza. A boldog családban élő, igazán szeretnivaló tini Suzie-t egyik nap hazafelé a suliból egy beteges sorozatgyilkos (aki a lány vesztére éppen az utcájukban lakik) elkapja, majd ezt követően brutális módon megöli. A lány holttestét bár nem találják meg, de egyértelműen beazonosítható a gyilkosság, miközben a tettesről nem tudnak meg semmit. Az idillikus család összeomlik, a tragédiát talán a gyerekek kezelik a legjobban, ellentétben a szülőkkel (Mark Wahlberg, Rachel Weisz) akik nem igazán tudják feldolgozni… Suzie története viszont ezzel nem ér véget, hiszen átkerül a másvilágra, arra a kis vékony mezsgyére, ami a mennyország és a földi lét között van félúton – innen figyeli a családját, a halála utáni történéseket, és innen próbál kontaktusba kerülni velük.

Egy közeli hozzátartozó halála, főleg, ha az egy 14 éves gyerek, nem múlik el hirtelen. Hatása hosszan tart, nehezen feldolgozható, az emlékek nem hagynak senkit nyugton, a tragédia megkerülhetetlenül ott marad a család életében. A helyzetet kezelni nem tudó szülők vergődését tökéletesen bemutatja ez a film, az anya elmenekül, az apa felelőst akar, felelőst keres, miközben kívülről nézve mindenki tudja a választ: -ezzel nem fogod visszahozni a lányod. Könnyű persze okoskodni, de mi is ezt éreznénk, ha a gyermekünk gyilkosa szabadlábon lenne. A nyomasztó hangulat meg az űr ami a lány után marad, kézzel tapintható a filmben. Előkerül az erősen alkohol fixált nagyi is, aki lazább természetével talán görcsoldóként van jelen, s aki néha tisztára úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Kicsit furcsa is a karaktere, próbáltam megérteni a tényleges szerepét, de nem sikerült. Talán a történet része akar lenni az által, hogy egy olyan karaktert formáz meg, aki minden családban megtalálható? Talán.
Miközben a család szenved, Susie a túlvilágon próbál valaszokat keresni, pl. saját helyzetének (ugye nem távozott még el teljesen) okára, illetve segíteni akarja gyilkosának elkapását, de mivel elég kevés a metszéspont a két világ között, erre kevés a lehetőség. Ez egyfajta vándorlás, ahol a “túlvilági” helyszínek erősen szürreálisak, és a lány emlékeiből építkeznek. Az ábrázolásuk magával ragadó, az érzelmek fizikai kivetülése úgymond nagyon szépen megoldott, de azt mégsem értem, hogy nekünk, nézőknek mit akar ez mondani. Nem vagyok földhöz ragadt típus, csak mondanivaló oldalról keresem néha az okokat, merthogy szép, látványos, az addig oké, de mennyire öncélú ezeknek a világoknak a bemutatása? Ha értitek mire gondok. Talán azt akarja ábrázolni, hogy a halál utáni élet első állomása nagyobbrészt a saját életünkből táplálkozik? Nem, ez túl egyértelmű. Vagy magát az elmúlás természetét akarja nekünk megmutatni? Esetleg csak azt akarja megmutatni, milyen az, amikor valaki félúton lebeg, és még lerendezetlen ügye miatt nem mehet el? Sok itt a kérdés. Nem a történet szempontjából, hanem az én szempontomból, mert én vagyok a néző és zavar, hogy nincs válasz. Nem szájbarágás kell, de ennél sokkal több.
A film végére természetesen Susie megtalálja a válaszokat, és vele mi is találunk párat, de sok kérdés nyitva marad. A mondanivaló meg a tanulság (ha ugyan van olyan ebben az esetben) számomra elvész, mégha a gyilkos ügyére pontot is tesz a film (hogy miként az más kérdés).
Van ahol azt olvastam, és más is azt mondta, hogy ez a film csak egy sztorit akar elmondani, ennyi. Mert én kerestem/keresem a válaszokat, hogy hol a tényleges monanivaló egy ilyen lassú filmnél, de egy – két magától értetődő apróságtól eltekintve nem igazán találtam. Persze azt is lehet mondani, hogy pont ezt akarja bemutatni – nincsenek válaszok bizonyos dolgokra, az élet megy tovább a maga medrében és kész. De ehhez meg nekem ez a film túl kevés. Ezt a tragédiát bemutatni és óvatosan, vallási oldalt erősen elkerülve az életről filozofálgatni egy 90 perces filmen át – Suzie látványos sodródásával a szürreális álomszerű világban ide-oda mégsem elegendő. Így mondom mégegyszer: kevés.
Akarva akratlanul is párhuzamokat keresek, ott van pl. a Faun Labirintusa, ahol a lány a képzelt világába menekül, ahol aztán a film végére úgymond eltéved, és a rendező összemossa nekünk ezt a valósággal: az esemény ott is egy tragédiába torkollik, de mennyire jobban meg volt oldva az egész! Mennyire több dolog történt, mennyivel több is volt az a film… Persze az már egy következmény volt, és mondhatni így összehasonlíthatatlan a tragédia Susie-éval, de mégis…mégis több és sokkal jobb, összefogottabb volt. Mondhatnék mást is, az Oscar díjas zseniális Ütközéseket, ami tényleg az életről szól, hogy megtörténnek a dolgok, az emberek életei összefonódnak egymással és… Igen, ott egy perc szürrealitás, vagy halál utáni filozófikus merengés nem volt, de mégis, benne volt a filmben, át volt itatva a sorsszerűséggel, az elmúlással és a drámával. Erre is mindenki felkaphatja a fejét, ugyanmár, mi köze a Lovely Bones-nak az Ütközésekhez? Megmondom. A személyes tragédiák megélése, azok sorsszerű láncolata, egymástól függetlenül is. Amit néha nem lehet kikerülni, mert megtörténik és kész. Szerintem nagyobb részt erről akart szólni a Lovely Bones, de nem sikerült sokat ebből átpaszírozni a nézőbe. Nem hiába olyan megosztottak azok a kritikák.

Verdikt: Nem rossz film a Lovely Bones (sikerült itthon jól lefordítani megint: Komfortos mennyországnak) csak kevés. Többet vártam volna tőle drámából, a történet továbbvezetéséből. Rakosgatod utólag össze a jeleneteket – ez most nem arról szól, hogy utólag meglátod az összefüggéseket, és az mennyire kúl, hanem arról, hogy főbb momentumok kaphattak volna erősebb hangsúlyt is, sőt lehetett volna több is ez a film, csak nem lett. A zenére és a képre viszont nem lehet semmi panasz, a szürreális világ is zseniális, ahogy a színészi teljesítménnyel sincs semmi gond (Stanley Tucci sorozatgyilkosként nagyon hiteles ). Sokat akart mondani a Lovely Bones, aztán végül keveset sikerült átadni, s valószínűleg ez nem az eredeti sztori, a könyv hibája. Hanem a filmé. 6,5/10
Itthon március 11-től vetítik.

IMDB adatlap (6.7 pont)
Komfortos Mennyország hivatalos honlap

A Dead Space messze a legjobb horror/sci-fi játékok egyike, amivel valaha játszottam. Szuper grafika, jó történet és filmszerű nagybetűs HANGULAT. Tavaly fel-felröppentek hírek arról, hogy készül egy Dead Space film, de az utóbbi időben nem sokat hallani róla. A Dead Space: Downfall prequel és rajzfilm meg leginkább szóra sem érdemes. Az egyik éjjel nem tudtam aludni és megnéztem a Pandorum című filmet. Utána sem aludtam jobban. Annyira jó film ebben a műfajban, hogy most már el leszek Dead Space film nélkül is.

A Pandorum első 30-40 perce simán hozza a Dead Space-ben megismert hangulatot: Maroknyi ember, reménytelenül és elveszve egy űrbázison, félelmetes hangulatú folyosókon bóklászva, szörnyek között, nem igazán tudja mi történik vele, de megpróbál túlélni. Később a történet alakulása miatt kopott ez az érzés, de a film feléig simán elhittem volna, hogy ez a Dead Space mozi (mínusz Isaac jellegzetes védőruhája, mert az a filmben nyilván nincs)

A történet

2153-ra föld készletei kimerülőben vannak, ami köszönhető a több mint 24 milliárdnyi lakosságnak. Ugyanebben az évben a Paleo-17 kódnevű űrszonda landol a Tanis bolygón. 2174-re a szűkös erőforrásokért zajló közdelem háborúba torkollik és a földi civilizáció a végét járja. Ebben a hangulatban, egy utolsó összefogás eredményeképpen, útjára indul az Elysium űrhajó.

“Incoming transmission: You are all that’s left of us. Good luck. God bless. And godspeed!”

Az Elysium fedélzetén ébred a hibernációból Bower tizedes és Payton hadnagy, a legénység két tagja. A hibernáló kapszuláikat tartalmazó szobából nem tudnak kijutni, az ajtók nem nyílnak és az áramellátás is ingadozik.

Küzdenek a mélyaltatás utóhatásaként jelentkező emlékezetkieséssel, de azért szép lassan visszatérnek az emlékeik. Ők az ötös számú legénység (Flight Team 5) tagjai és a feladatuk hogy eljutassák az Elysium-ot a céljába. A legénységi csapatok két évig vezérlik a hajót, majd mennek vissza aludni, és felváltja őket a következő gárda.

A hajó rossz állapotban van, nem nagyon értik mi történik körülöttük, a parancsnoki hídra nem tudnak eljutni és furcsa hangok hallatszanak be a folyosókról. Ami még furább, hogy a négyes csapatnak kellett volna ébreszteni őket, de a négyes csapatnak se híre, de hamva. (Az utóbbi azért később előkerül ). Valami nagyon nem stimmel a hajón és nincs más választásuk, mint kivizsgálni és folytatni az utat.

Életet lehelnek a kommunikációs rendszerbe és Bower kimászik a szellőztető rendszeren keresztül. A sötétben a klausztrofóbia érezhető, ráadásul talál egy hullát is a szellőzőbe aszalódva. Nem Bower az első ember, aki megpróbált erre kijutni. Amikor szerencsétlenül kiesik a szellőztetőből, megsérül a rádiója és bár ő hallja Payton-t, de válaszolni nem tud.

Mindketten magukra maradnak, hogy megbirkózzanak a magánnyal és a saját démonaikkal. Na meg azokkal a démonokkal, akikkel ezután akadnak össze a hajón.

Ja, és a PANDORUM mi? Az is kiderül.

A történet a film végéig kitart és bőven elég érdekes ahhoz, hogy nézesse magát. Következetes, van eleje, közepe és vége. Vagyis rendesen kiemelkedik az átlagból.

A hangulat

Ha valamit tökéletesen eltaláltak ebben a filmben, az a hangulat. Magával ragad, és nem enged a végéig. Nem zökken ki a sztori, nem hibázik a látvány és nem hibáznak a színészek. Ütős.

Nem néztem utána mennyiből forgatták, de a megvalósításra és látványra semmi panasz nem lehet. A belső terek nyomasztóak, hihetőek és változatosak. A maszkok és a speciális effektek teljesen jól működnek. Semmi cikázó piros-zöld-rózsaszín lézerfény, renderelt űrarmada, de ami van az pont elég alátámasztani a történetet és kevesebb néha több alapon szuperül működik.

Emlékezetes jelenetekre sem lehet panasz. Ami eszembe jut: Bower ébredése a kapszulában, a szellőzőben mászás, az idegen kajálása, a hajón történtek elmesélése, a reaktor bűvölős jelenet és a film vége.

A színészek

Kettőnél több szereplője van a filmnek, de igazából a két fő karaktert játszó színész az érdekes. Mindketten baromi jól adják a zavart, sokkolt és kis helyre bezárt embereket, akiknek valami ismeretlen halálos veszéllyel kell megküzdeniük. A többiek pont annyit tesznek le az asztalra, amennyi ahhoz kell, hogy ne rontsák a hangulatot.

Corporal Bower – Ben Foster

A csóka nem valami ismert színész, bár úgy tűnik éppen felfelé ível a karrierje. A Pandorum előtt inkább mellékszerepekben láthattuk, olyan filmekben mint a konnektoron már emlegetett  30 days of night, vagy az X-Men: The Last Stand. Ezen felül szerepelt a személyes kedvenc „véletlenek események és sorsok, ha találkoznak” filmben a 11:14-ben

Luitenant Payton – Dennis Quaid

Őt gondolom nem kell bemutatni. Dennis szépen kicsúszott már a hiper-szupersztár kategóriából, de azért időnként belenyúl a tutiba. A The Day After Tomorrow-al pénzügyileg biztos jól járt, a Vantage Point meg kimondottan jó film szerintem.

Összegzés

Erősen ajánlott mindenkinek, akinek a Dead Space hangulata bejött, de azok is nézzék meg akik mondjuk az Alien filmeket szeretik. Messze a legjobb akció/horror/sci-fi az elmúlt pár évben!

Bámulatos hol tart már a tudomány! Hogy a trükkök, speciális effektusokhoz szükséges technika mennyire elérhető már… hogy bárki akinek tehetsége van és érdeklődik a film után, az szinte bármit, minimál költségvetésből megtud valósítani. Ennek kitűnő példája a fenti uruguay-i rövidfilm. Zenére persze én bepróbálkoztam volna a Beastie Boys Integalactic c. számával, de én már csak ilyen sablonos vagyok. Az egyre több hasonló amatőr(??) próbálkozás közül azért akadt meg rajta a szemem, mert egyből Márk mester egy fiókban alvó forgatókönyvének a címre asszociáltam belőle: HATALMAS ÉS TÁMAD!

Mondom Fekete! Nem a kék, amit Roy Scheider vezetett… Hanem a Fekete, amiben az oroszok elkötik a roxforti repülő oldtimert és egy pókember kaliberű karaktert raknak bele aki eleinte csak örül a verdának, de aztán fel kell nőnie a feladathoz. hogy szuper verdájával nem csak saját örömére csapat, hanem meg kell mentenie a Világot… A sztori nem egy Oszkár gyanús darab, de aki látta az Éjszakai Őrjáratot, az most ugyanannak a vizuális világát láthatja újra. Eszméletlen! Mindez akkora költségvetésből mint a mi Hídemberünk…

Másik látványos munka az orosz filmgyártásból: a Mesterek Könyve.

Jó-jó vigyázzak a számra, de bakker, de… de… A gyári, hivatalos trailer sem gyenge, de a fenti jelent inkább visszaadja, hogyan ülünk majd a moziban. Most mondom előre, torrenten letölteni nem ér, ezt NAGY vásznon kell megnézni. És persze max speciális effektek kategóriában lesz oszkár gyanús, nem művelődés miatt megyünk megnézni. Akció, katasztrófa. A látványosabb fajtából.

2012. Idén november 12-től a mozikban.

Új, egész estés filmmel jelentkezik az a Mamoru Oshii, akinek a hatalmas kult klasszikus Ghost in the Shell -t is köszönhetjük. Ha ez sem mondana eleget, akkor csak annyit róla, a Mátrix filmek alapvető filozófiai gondolatai (többek között) innen erednek. A manga film második része olyan brutál magasan szántó lett, sokadszori megtekintés után is csak néz maga elé az ember. Na most ugyanez a fószer, ha brutál mennyiségű special effect-tel is, de hús-vér szereplőkkel a következő alap sztorit szállítja nekünk:

A thermonukleáris háború után a Föld egy sivatagi csatatérré változik. Három gyönyörű katona hölgy Gray, Lucifer és Ezredes böszme stukkerekkel felfegyverkezve, a kihalt tájon keresztül, egy csoport halálos homokbálnát üldöz. Amikor már épp vége lenne az epikus küzdelemnek és kihuny a torkolattűz, egy csatahajó jelenik meg felettük. Hirtelen egy gigantikus szupermutáció, a “Madara Sunakujira” támad rájuk.”

Hirtelen összejött még pár film ami valamilyen módon érdekesnek tűnik. Ígérem, ez most nem a viccesen szar kategória lesz. Rögtön elsőnek egy thai remekmű a Fóbia 2. Márk professzor úr, már jó ideje az ázsiai filmiparra esküszik és állítja, akár akciófilmekben is le fogják nyomni hollywoodot. Hát a Phobia-t elnézve, a beszaratós horrorban is vér (khm, érted) profit tudnak alkotni már most is. Angol hang vagy felirat nélkül is mindenki lúdbőrözni kell a zombi film láttán.

Azért az amerikaikat sem kell félteni, látványban azért értik a dolgukat. Főleg ha a Légió filmhez hasonlóan, a rendezői posztot, egyből társszerzői munkakörrel kiegészítve annak a Scott Stewartnak adják akit eddig inkább vizuális effektusok szakértőjeként ismerhettünk. Olyan kis jelentéktelen filmecskék speciális effektjeiért volt felelős mint a Sin City, Grindhouse vagy éppen a kult klasszikus Bladerunner… Persze nála a sztori kicsit már sablonos, az amerikai remix kultúra érződik rajta. Isten besokal, elege lesz az emberekből és kiirtana mindenkit a vérbe. Mihály arkangyal másképp gondolja, saját szárnyát levágva az emberiség reményének védelmére kell. Aki persze egy terhes nő magzata…

Utoljára hagytam egy rettegős sci-fi -t, ami inkább csak a “gyártás helye” miatt érdekes, hiszen svájc inkább karóráiról, lila teheneiről és a világvégét elhozó részecskegyorsítójáról híres. Fisi-fosi űrkalandjuk jelenetein néha látszik a költségvetés szűkössége egy hollywoodi filmhez képest, de lehet belőle olyan kult film mint az orosz Éjszakai Őrjárat-ból.

Márk professzor tuti kicsap a horror ügyi kurzusáról, de ezt muszáj ide betolnom. Lesbian Vampire Killers! Már a cím is sokat ígér és hát a trailer is helyre teszi a dolgokat. Valamikor tavasszal jelenhetett meg a film és most augusztusban jött ki DVD/bluray-en. Szerintem a főnökömnek viszont be fog jönni, nála a Shawn of the Dead is kedvenc. Na mindegy. Az egész úgy jött elő, hogy ma megnéztem a Twilight c. romantikus-vámpíros limonádét, amiből már folytatás is készül… Helyette inkább a régi adósságaimat kellett volna letudni: 30 Days of Night (a sarkkörön ugye akár egy hónapig is tarthat az éjszaka, amíg a vámpírok szabadon randalírozhatnak), Let the right one in (az utóbbi idők egyik legjobb fogadtatású vámpír filmje Svédországból(!) felhívnám a figyelmet, hogy csak az eredetit nézzétek meg, ne a most készülő amerikai remake-et… tudjuk azok milyenre tudnak sikerülni). Esetleg milyen más vámpíros filmet kell még feltétlen megnézni? Beszaratós és idóta abálós, baromság is egyformán jöhet.