Archive for the 'kultúra' Category

Feleségem is az olvasóink közé tartozik, hosszas nyaggatás után vállalkozott egy kritika megírására itt a konnektoron, fogadjátok szeretettel. (zephyr)

Kezdhetném úgy a sort, hogy a konnektor.org hivatalból meghívást kapott az előadásra szakmai jegy keretében, régmúltra visszatekintő szépirodalmi kritikusi pályafutása miatt…. De sajnos ez nem lenne igaz – csak tetszett Greg introja a DM koncertről . Miután szakmai volt a jegy, így bátorkodunk kritikát írni róla, mivel elvileg erre lenne a hely eredetileg hivatva. (A baj csak az, hogy én jelen esetben elfogult vagyok…) ‘Anna Karenina – musical-opera’ itt folytatódik >>

Nem vagyok nagy színházba járó ember, de néha-néha elmegyek és kicsit művelődöm. Egyrészt a csajok szeretik az ilyesmit, mert ők is felvehetik a szebbik ruhájukat ami ott lóg egész évben a szekrényben, másrészt minket is végre kiöltözve látnak, nem csak mackónadrágban és atlétában, sörös üveggel a TV előtt punnyadva… Másrészt nem árt egy kis ilyen kikapcsolódás, művelődés sem. Most hétvégén egyből hardcore belehúztunk, operába mentünk. Egyébként is van hogy klasszikus zenét hallgatok, ha két Rammstein és Kraftwerk között kicsit másra van ingerenciám, gondoltam egy kis Richard Strauss nem árthat. Hát nem gondoltam milyen hardcore lesz ez… egy opera verseny keretében, egy lengyel társulat, rendező adaptálásában nézhettük, hallgathattuk meg az Ariadne auf Naxos c. darabot. Az első felvonásban még csak egy zsenge leszbikus csók esett, meg egy színes, áttetsző vibrátorral vívás, csapkodás, de a másodiknál már körbenéztem nem kandi kamerával veszik a közönséget. Kedvelem én az újítókat, meg bejön a kórházas, nővéres poresz, de azért amikor három elmebeteg egymással harmonikázva hátulról adja az ívet az ájult, tehetetlenül az ágyban fekvő betegnek, vagy csak lazán orális szexre használja a testét egy másik főhős, miközben a többiek forgatják a kórházi ágyat… nem sok ez egy kicsit egy operába? Természetesen csak telefonnal tudtam csinálni egy képet a karzatról, amiről ezek pont nem derülnek ki, de azért a díszlet, meg a combfix talán jelzi, nem egészen hétköznapi előadásnak lehettünk szerencsés(?) vendégei. Persze nevetek én is Eddie Murphy-n meg Ford Fairlane-en, de néha kifejezetten zavarónak tartottam az átértelmezést. Kár érte, mert a zene szép volt, az opera énekesek is kitettek magukért. (Bár német nyelven hallgatni bármilyen költeményt engem meg-megmosolyogtat.) Ez nem volt szellemes, csak közönséges.