“4. pálya vége. A nyavajás angyal után a szabadságszobor mindig kifog rajtam. Két bossharc egybekötve, jó kis vérfakasztóan izzadós Ninja Gaidenes szokás szerint. Idegeim feszülnek, jó taktikát túrok a neten. Valahogy csak le lehet győzni. Megvan, pár centis health csíkkal átesek a következő pályára. Örömújjongás, jöhet az 5. pálya. Másik 12 hátra van, mi lesz itt még vajon?
A Ninja Gaiden 2 szellemiségében az első részhez képest mit sem változott a fentiek alapján, de azért mégis. Az új rész a 360-as verzióhoz képest egy évvel később jött, emiatt plusz dolgokat építettek bele, de más oldalról viszont meg lett nyírbálva. Az első résszel összehasonlítva elmondható, hogy sokkal több esélye van az embernek végigjátszani, s ez javít a játék megítélésén, hiszen más dolgokban azért vannak hiányosságai. ‘Ninja Gaiden Sigma 2 rivjú’ itt folytatódik >>
Már akkor HTC telefont használtam, amikor még a HTC saját néven nem is forgalmazott készüléket. Eredetileg a HTC ODM-ként (Original Design Manufacturer) működött: összeállt a Microsoft-al és Windows alapú készülékeket tervezett és gyártott másoknak, akik a saját nevükön forgalmazták azokat. Csináltak telefont többek között a Dell-nek, a HP-nak (az iPaq PocketPC-k közül, vagy tíz típus mögött figyel a HTC!), a Palm-nak, a Sony-nak (a Sony Ericsson Xperia X1 is HTC bábáskodás mellett született) és persze a legnagyobb mobil operátoroknak is, mint a Vodafone és a T csoport. Ekkor még a HTC márkanév diszkréten meghúzódott a háttérben.
Ha jól emlékszem, akkor az első HTC alapú kütyüt 2005-ben vettem, amikor is egy Qtek 8310-re váltottam a Nokia 6230-ról. Előtte csak Nokiám volt, mert céges telefonként szinte az volt a standard itthon (Nokia 3210 volt az első mobilom, és igen, nekem kimaradt a féltégla korszak 
). Az elmúlt öt évben összesen négy HTC telefont fogyasztottam el (Qtek8310, HTC S710 aka Vox, HTC S730 aka Wings, HTC Touch Diamond2 aka Topaz) nem mintha tönkrementek volna, csak olyan iramban fejlődött a mobil készülék piac, hogy a geek énemnek kellettek az új kütyük. Nagyjából egy hete beruháztam az ötödikbe, egy HTC Google Nexus One-ba, és mára be is laktam rendesen. Tetszik. Nagyon. ‘HTC Google Nexus One’ itt folytatódik >>
Végítélet, világvége, angyalok, démonok, emberek, harc. Ebből a képletből akár egy jó akció/horror/thriller filmet is lehetett volna forgatni, de sajnos nem sikerült.
A történet
Karácsony előtti éjszaka egy angyal érkezik a földre, felszereli magát nehézfegyverekkel, és elindul egy sivatagi fogadóba, hogy megvédje az ott rekedt maréknyi embert, de leginkább egy terhes fiatal nőt, Isten pusztításával szemben. Ugyanis Isten beunta az emberek hülyeségét, és úgy döntött elsöpör bennünket örökre. Ellenben, ha a nő gyereke megszületik, akkor fennmarad az emberiség, ha meg nem, akkor szevasz zöld bolygót rongáló főemlősök! Zavaros? Az. ‘Legion – légiónyi klisé’ itt folytatódik >>
Az első Batman film óta követem a szériát. A szuperhősös filmek tetszettek, de nem voltam a rajongójuk. Nyilván sokat számított, hogy milyen volt a kivitelezés, meg mennyire jó a sztori. A vegyes minőségű Batman filmek után jött a nagy feltámadás a “Begins” 2005-ben, amire mindenki felkapta a fejét- én is csak másért: a minden szempontból kiváló hangulatba és bőrbe bújtatott bárgyú sztori számomra tönkretette a filmet. A rajongók persze oda-vissza voltak érte, merthogy az bizony a képregény alapján készült… A zseniális Joker alakításnak köszönhetően (R.I.P. Heath Ledger) a legutóbbi film még sikeresebb lett. S ekkor jött a furcsa fordulat: bejelentettek egy Batman játékot, ami nem a film alapján készül, hanem egyértelműen a képregényt fogja feldolgozni, a sötétszürke ruhás Batman-nel. Nézzük, mi lett belőle. ‘Batman: Arkham Asylum (rivjú)’ itt folytatódik >>
A Dante’s Inferno egy jó játék? Nagyon. Szórakoztató? Igen. Grafika? Rendben. Történet? Egész jó. Design? Brutál, szigorúan felnőtteknek. Irányítás? Korrekt. Hangok? A helyükön. Maradandó alkotás? Na, az nem. Miért? Mert mindent láttunk már, leginkább a God of War-ban.
„Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”
(Pokol:3, Babits Mihály fordítása)
A Dante’s Inferno története meglepő módon Dante Isteni Színjátékára épít, persze attól messzire elrugaszkodva. Dante Alighieri tizenhárom éven át írta verses elbeszélést a XII. század elején. A történetet Dante egyes szám első személyben meséli el, amely során eltéved az élet sötét erdejében, ahonnan Vergilius a költő irányításával, és Beatrice az imádott, halott szerelme segítségével, a Poklon (Inferno), a Purgatóriumon (Purgatorio), és a Paradicsomon (Paradiso) keresztül sikerül kijutnia.
A Dante’s Inferno játék, ahogy a címéből is kitűnik a Pokolról szóló részt dolgozza meg, kicsit átértelmezve. ‘Dante’s Inferno – Isteni (szín)játék?’ itt folytatódik >>
Legutóbb hajóra, most vonatra szállunk az új Zelda DS részben, és minden okunk megvan arra, hogy meg is tegyük. A Zelda: Spirit Tracks hű marad a sorozathoz, régi alapokra építkezik, de kellő mennyiségű újítást is tartalmaz, a zseniális hangulatról, és a remek játékmenetről nem is beszélve. ‘Zelda: Spirit tracks (DS)’ itt folytatódik >>
4 éve jelentették be, és mostanra vált valósággá: az immáron Playstation 3 exkluzív Heavy Rain 3 hét múlva a boltokba kerül. A Heavy Rain felnőtt játék, és itt nem feltétlenül az erőszakra vagy véres jelenetekre, hanem a thriller mivoltára, a témára, a sztorira, és a komor hangulatra gondolok. Interaktív filmként van kategorizálva, amit egyes jószándékú site-ok QTE (quick time event) -ek sorozatának is hívnak, de nem ilyen egyszerű ez a helyzet. Ennél többről van szó, és ha az ember kipróbálja, még inkább megerősödik ebben. Maga a játékmenet szintén egyedibb, változatosabb annál, minthogy egy 2010-es Space Ace-t vagy Dragon’s Lair-t lássunk benne. ‘Heavy Rain demó – kipróbáltuk’ itt folytatódik >>
A Pixeljunk az a fejlesztő PS3-ra, akik egyszerű, de közel hibátlan játékokat készítenek a gépre. Leginkább egyedi hangulatú 2D-s játékokról van itt szó, sajátos zenével és a megvalósításnak egy olyan igényével, ahol mindig felfedezed, hogy milyen típusú klasszikusból indulhattak ki, de számos egyedi, eredeti játékelemet is pakolnak mellé. Az eredmény az, hogy miközben egyfajta nosztalgikus élményt élsz át, újabb és újabb meglepetések érnek. Ilyen játék a Pixeljunk Shooter is. ‘Pixeljunk Shooter (rivjú)’ itt folytatódik >>
Pár hete, januárban volt rövid ideig elérhető (5 nap?) a Sony egyik komolyan előre beharangozott lövöldözős játéka: a MAG. A fő attrakció szerint arra van kihegyezve, hogy egyetlen on-line játékban akár 256-an is részt vehessenek, eddig nem látott méretű virtuális csatákban, komoly kis seregek mérhessék össze tudásukat. Eredetileg videós beszámolót terveztem, amiből aztán nem lett semmi. Gondoltam, az első két nap (csütörtök-péntek) csak skillre gyúrok, aztán majd szombat-vasárnap veszem fel az anyagot, ha már van fogalmam melyik gomb mit csinál, hova-merre kell rohanni a pályákon. Na persze a hétvégére lerohadtak a szerverek vagy legalábbis már sem nekem, sem Zeph-nek nem sikerült belépnie többet a játékba. Pedig gyakorlásra szükség volt, a kontroller kicsit más gomb-elhelyezést használ, mint az általam mostanában tolt Battlefield 1943 vagy akár a Killzone 2. Rögtön az első játékban, ahogy a 8 fős squadunk elsőre spawnolt az indulási ponton, nyomtam egy R3-at (fogalmam sincs miért, talán csak próbálgattam, itt is zoom-e), amire kést rántottam, és a mellettem a semmiből feltűnő csapattársam torkát egyből átvágtam. ‘M.A.G. béta’ itt folytatódik >>
A hype-gépezet már az E3-on elindult a játékkal kapcsolatban (pl. legjobb grafika ami játékban megjelent valaha), én pedig figyeltem, hogy ténylegesen mi fog történni a megjelenés után. Milyen bemutatók, tesztek lesznek róla: hamar kiderült, hogy a hype (végre) nem volt alaptalan, az Uncharted 2 az akciójátékok kategóriájában lényegében a “best game ever” címet szépen át is vette. Jogosan. ‘Uncharted 2: Among Thieves (rivjú)’ itt folytatódik >>
Itt megy a pörgés
> Csanád > zephyr > Csanád > zephyr > ...
> segabor > ...
> Sam. Joe > ...
> Mithorn > Csanád > ...
> zephyr > ...
> Máté > ...
> zephyr > ...
> zephyr > constructor > ...
> Hedi > ...
> andris > ...