Pár hete, januárban volt rövid ideig elérhető (5 nap?) a Sony egyik komolyan előre beharangozott lövöldözős játéka: a MAG. A fő attrakció szerint arra van kihegyezve, hogy egyetlen on-line játékban akár 256-an is részt vehessenek, eddig nem látott méretű virtuális csatákban, komoly kis seregek mérhessék össze tudásukat. Eredetileg videós beszámolót terveztem, amiből aztán nem lett semmi. Gondoltam, az első két nap (csütörtök-péntek) csak skillre gyúrok, aztán majd szombat-vasárnap veszem fel az anyagot, ha már van fogalmam melyik gomb mit csinál, hova-merre kell rohanni a pályákon. Na persze a hétvégére lerohadtak a szerverek vagy legalábbis már sem nekem, sem Zeph-nek nem sikerült belépnie többet a játékba. Pedig gyakorlásra szükség volt, a kontroller kicsit más gomb-elhelyezést használ, mint az általam mostanában tolt Battlefield 1943 vagy akár a Killzone 2. Rögtön az első játékban, ahogy a 8 fős squadunk elsőre spawnolt az indulási ponton, nyomtam egy R3-at (fogalmam sincs miért, talán csak próbálgattam, itt is zoom-e), amire kést rántottam, és a mellettem a semmiből feltűnő csapattársam torkát egyből átvágtam. ‘M.A.G. béta’ itt folytatódik >>
A hype-gépezet már az E3-on elindult a játékkal kapcsolatban (pl. legjobb grafika ami játékban megjelent valaha), én pedig figyeltem, hogy ténylegesen mi fog történni a megjelenés után. Milyen bemutatók, tesztek lesznek róla: hamar kiderült, hogy a hype (végre) nem volt alaptalan, az Uncharted 2 az akciójátékok kategóriájában lényegében a “best game ever” címet szépen át is vette. Jogosan. ‘Uncharted 2: Among Thieves (rivjú)’ itt folytatódik >>
Szuperhősös jó játékból kevés van (pl. a Batman: Arkham Asylum), de a szuperhősös, ráadásul sandbox és még jó játékból aztán meg végképp nincs egyetlen értelmes darab sem. Gondolom nem fogják a Pókember rajongók megrohamozni a HQ-t a kijelentésem miatt, de gondolom ők sem gondolják komolyan, hogy bármelyik rész jól sikerült. Nyáron amikor az inFamous demót kipróbáltam, már látszott, hogy a Sucker Punch csapata jó irányba indult el, s most a végleges verzió tesztelése után kijelenthetem, hogy létrehozták azt ami még nem volt: a speciális képességekkel megáldott Cole a semmiből került elő, jött, látott és győzött. ‘inFamous (rivjú)’ itt folytatódik >>
Általában minden videojátékosnak van olyan listája, ami azokat a játékokat tartalmazza, amit végig szeretne egyszer játszani, de nem éppen sürgős a dolog. Aztán ebben a kategóriában van olyan is, amiről végül eldönti, hogy ez akkor most kimarad, mert “annyira azért mégsem lett jó a kritikák szerint, és bár erős közepes a pontszámok alapján, de nem lesz rá idő, megvenni meg nem fogom”. Nekem ilyen volt az Assassin’s Creed első része, ami végül mégis hozzám került egyik ismerősnek köszönhetően. A játék jobb lett mint vártam, de azért kiemelkedőnek nem lehetne nevezni. ‘Assassin’s Creed (rivjú)’ itt folytatódik >>
Egyszerűen odavagyok azokért a játékokért, aminek a bemutatóját úgyis kezdhetném, hogy “na most figyeljetek pupákok, ilyen még nem vó’t”. Mert a mostani tesztalany a “fél perces hős” ilyen. Nagy és ritka okosság a mezőnyben. Kiváló példa arra, hogy a dolgok visszafelé is működnek, tehát minden RPG szabálynak, grafikai magaslatoknak ellentmondó játék is lehet nagyon szórakoztató és közel tökéletes. ‘Half-Minute Hero (psp)’ itt folytatódik >>
Rövidülnek a nappalok, esik az eső, az idő nyomaszt, de tényleges panaszra a videojátékosnak ilyenkor nincs oka. A játékipar precízen erre az időszakra adagolja nekünk a jót (Uncharted 2 -t nem ad valaki kölcsön? 
) hiszen az ősz és a tél aktívabb időszak a gamereknél. Érthető módon mostani tesztalanyunkat, a hatlövetű Gran Turismo sorozat PSP-s verzióját is ide pozícionálták a szezon elejére, nyilván a PSP Go startja mellé. Nézzük, mit sikerült a nagygépes verziókból átmenteni a kézi változatra. ‘Gran Turismo (psp)’ itt folytatódik >>
Az új Ratchet & Clank rész most fog érkezni PS3-ra, és mivel nekem ez a sorozat kimaradt, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom a PSP-s verziót, hátha megtetszik, és akkor lehet, hogy futok egy kört a ps3-as változatokkal is. A játék 2007 -ben jelent meg, azaz nem mai darab, de cserébe jó áron hozzá lehet jutni. A játék beváltotta, sőt, túlteljesítette az elvárásaimat, nézzük meg miért. ‘Ratchet & Clank: Size matters (rivjú)’ itt folytatódik >>
Görgessünk szíveim! Bizonyos játékokra nem lehet kategóriát felállítani. A Katamari Forever is ilyen. A rendkívül felpörgetett hétköznapokban úgy kell az embernek egy ilyen vidám szórakoztató játék, mint egy falat kenyér.
Nekem PS2-n a “we love katamari” volt az első, annak idején nem tudtam miért tartják különlegesnek vagy egyedinek, erről csak akkor bizonyosodtam meg, amikor betettem a lemezt, és két óra múlva még mindig görgettem és görgettem. Nem igazán tudtam letenni. ‘Katamari Forever (rivjú)’ itt folytatódik >>
Most, hogy mindenki kiheverte a sorsolás és a “jól sikerült” Supercar Challenge izgalmait, evezzünk más gamer vizekre. Mivel elég sok időt töltöttem a negyedik résszel a kis gépen, amikor láttam, hogy érkezik az ötödik, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz, mit lehet újítani, miben lehet jobb? A kritikák mind azt írták, hogy kb. 0,5-1 ponttal jobb az ötödik rész, emiatt 9 pont körül végzett kb mindenhol a neten, de nem tudtam elképzelni, hogy az egyébként is király negyedik részhez képest, hogy tudtak még hozzátenni. Megcsinálták. ‘Dragon Quest 5. (rivjú)’ itt folytatódik >>
Alig lőttünk le egy szakasz rakétás Helghan fattyat, már jön is az újabb roham. Végül is meg sem kellene lepődni. Nem elég, hogy sokan vannak, lassan de biztosan araszolva másznak a nyakunkra. Rico-t az előbb kiütötték, alig bírtam a közelébe jutni, nemhogy megvédeni… Aztán alighogy megkapta az elsősegélyt, már hátrálnunk kellett… A háborúnak alapjában véve soha nincs sok pozitívuma, de a Helghan-on kétségbeesett harcot vívni minden egyes centiméterért, nos, ez minden határon túlmegy. A levegő nehéz, minden porcikám érzi, hogy a gravitáció magasabb a Földön megszokottnál. Napfényt, kék eget hetek (hónapok?) óta nem láttunk, csak ennek az átkozott bolygónak a poros levegőjét, háborús bűzét szívjuk. Ha nem épp gyártelepeken és lerobbant kaszárnyákon keresztül gázoljuk át magunkat, akkor jön a vörös színekben gazdag sivatag. És ők nem nyugszanak, nem alszanak. Nem adják fel, nem hátrálnak meg. Soha, senkinek. Nincsenek foglyok, nincs semmi, ami bármiféle emberi magatartásra emlékeztetne. Pedig emberek voltak valaha… – az az átkozott Visari telebeszélte a fejüket. Ők pedig… Nos, ők pedig körömszakadtáig harcolnak. A találkozást velük nem kívánom senkinek… ‘Killzone2 rivjú: Izzasztó vérparittya’ itt folytatódik >>
Itt megy a pörgés
> Sam. Joe > ...
> norbi2k > ...
> Iceakos > tundra > tundra > Mithorn > Mithorn > ...
> version > kaqxar > ...
> andris > CUSTOMHEAVY > ...
> zephyr > mnmlst > ...
> medoc > ...
> Máté > ...