Super off Road (retro)

A retro rovatunk folytatódik, a mai célpont egy klasszikus “egyképernyõs” autóversenyzõs játék, a Super Off Road, teljes nevén Ivan “Ironman” Stewart’s Super Off Road. Korai gamer pályafutásom egyik nagy kedvence volt a kis off road játék, elõször egy 576kbyte-ban olvastam róla, aztán miután beszereztem, temérdek órát sikerült vele eltölteni.

Ivan Stewart a vasember. Persze a becenevet akkoriban nem a képregények és a filmek után kapta, hanem mert nyolcvanegynehány gyõzelmet szerzett az offroad autóversenyzésben a 70-es és 80-as években. A készítõk ezért aztán átvették a játékukhoz (eredetileg, arcade játéktermi móka, érzõdik is a creditek számából :)), ami pont hasonló témában készült. Érdekes, hogy az egyképernyõs megoldást a fejlesztõknél a Super Sprint ihlette, pedig meg voltam róla gyõzõdve, hogy a rongyosra játszott BMX simulator leszármozottja a játék. 

A játékmenetet tekintve, adott 4 autó, õk 4 körös versenyeket futnak az egyképernyõs pályákon. Az Off Road témából adódan sárban és bukkanókon, buckákon és földsáncokon keresztül. A pályák (8 féle) kialakítása emiatt egész széles repertoárban mozog, méretes szintkülönbségek is vannak, ami tekintve a limitet, hogy egyképernyõn el kell férni, kész bravúr. A játékban nincs sem nehézségi szint, sem egyéb állítási lehetõségek, egyedül a nevünket írhatjuk be (amennyiben 3 betûbõl ez kirakható :D) a játék elején, meg a születési évünket, nemzetiségünket határozhatjuk meg, hogy a dobogón állva ezek megjelenhessenek (bár a születési idõ itt sem jelenik meg, szóval totálisan értelmetlen/felesleges). Tehát minden elõre lefixált, állítgatásra nincs lehetõség, vagy nyerünk, vagy nem, csak bajnokság van, gyakorolni is itt lehet. Egy futam max. két percig tart, ha nyerünk, jöhet az új verseny, ha vesztünk, a creditjeink számából (2) levonva juthatunk tovább, vagy restart…
A játék érdekessége (illetve akkoriban nagy dolognak számított) hogy a versenyek között tuningolhatjuk a verdát. Mivel autót választani nem lehet, ezért nagyon okos döntés volt ez a fejlesztõk részérõl, végsebesség, erõ, futómû, és a gumikat okosíthatjuk, illetve ha egyiket sem szeretnénk, nitroink számát növelhetjük. A játékban a 4 autóból 3-at (!) irányíthatunk, elég élvezetes tud lenni, csak a 4. autó miatt muszáj mindig versenyezni, mert õ nem áll le marhulni…:D
A grafika kifejezetten tetszetõs, az akkori felhozatalhoz képest csinos, fõleg az autók sprite-jainak animációja a kiváló, ahogy az izometrikus ábárzolásban fel-le, vagy jobbra-balra elbillenve is szépek. A pályák is okosan vannak kitalálva, ezek is ügyesen meg vannak rajzolva. Sajnos a bajnokság sajátos felépítése, s a komolyan bekeményítõ nehézségi szint miatt az utolsó szakaszokat csak nagyon sok gyakorlás és türelem eredményeként láthatjuk majd meg. A korai játékoknál rendszeresen elõfordul ez a helyzet, hogy kellõ kitartás nélkül a játékok fele homályban marad, a nehézségi szinten kicsit könnyítettem volna, de ez a saját véleményem. A zenék fülbemászóak, minden pályához tartozik saját nóta (!), az irányítás meglepõen pontos, a tuningra pedig értelemszerûenreagál a játék. Retrofanoknak kötelezõ, de a többieknek is simán ajánljuk, kifejezetten addiktív és szórakoztató játék, még most 2011-ben is.  

Az Amigás verziót teszteltük, WinUAE emulator segítségével.
Fejlesztő: Leland Corporation
Amiga Port: Graftgold
Kiadó: Virgin Games
Platformok: Arcade, Amiga, Amstrad CPC, Atari ST, Commodore 64, DOS, Game Boy, Game Gear, Lynx, Master System, Mega Drive/Genesis, NES, SNES, ZX Spectrum
Megjelenési dátum: 1989

Short URL for this post: http://tmblr.co/Z1sNcvXoEquq
blog comments powered by Disqus